Állami gimnázium, Eger, 1903
19 — első helyen áll. S méltán, mert a vallás az emberiség szellemi fejlődésére a legnagyobb befolyást gyakorolta s nincsen oly hatalmas tényező, mely lelki világunkat annyira áthatná, mint a vallás. S bátran mondhatjuk, hogy nem létezik sivárabb élet annál, mely a vallás iránt való közömbösségen épül fel, mert nélkülözi erkölcsi alapját s így nem lehet a közjóiét érdekének előmozdítója. Már csak azért sem, mert bármilyen képzett is elméje, a legnemesebb s legüdvösebb eszmékért lelkesedni s küzdeni nem képes s leg- kevésbbé pedig önzetlen és hazafias tetteket művelni. Erre az erkölcsi magaslatra csak a vallás emelhet fel bennünket, mert csak ez vezérelheti ily irányba gondolkodásunkat s nemesítheti érzelmeinket, indíthatja akaratunkat és fékezheti szenvedélyünket. A léleknek tehát csak vallásos neveléssel adhatunk erkölcsi tartalmat s fejleszthetünk benne oly képességeket és érzelmeket, melyek eszményi célokért való munkálkodásra serkentik. Vallás nélkül művelt lélek pedig nemcsak a közjólétre nézve értéktelen, hanem önmagát sem vezérelheti megelégedésre és boldogságra. Mivel a vallásnak a lélek művelésére ily mélyreható befolyása van a szülőknek is szívvel, lélekkel azon kell lenniök, hogy összes nevelő eljárásukkal a valláserkölcsi érzelmeket fejlesszék és ápolják és ez annál inkább mulaszthatatlan kötelességük, mert erre első sorban ők vannak hivatva. Az iskola közös érdekből fejleszti ezen érzelmeket, szóval megteszi a tőle telhetőt, de a vallás annyira egyéni és benső, hogy az általános elvek szerint való e’járás eredménye szóba sem jöhet ezen sikerrel szemben, melyet a szülők az egyénnel, saját gyermekükkel mutathatnak fel, mert a gyermek igazi vallásosságot, valódi istenfélelmet csak vallásos szülőktől sajátíthat el, kik az iskolának ezen irányú törekvéseit nem hogy nem ellenzi, hanem minden módon elősegíteni törekednek. Célomhoz képest az eddig elmondottakban már feltüntettem azon általános elveket, melyeket a szülőknek a házi nevelésnél követni kell, hogy eljárásuk az iskoláéval összhangzatos legyen. Most még csak azon forró óhajtásomnak adok kifejezést, bár foganatja lenne c:ne soroknak s a szülők az iskolának minden irányú törekvéseit az előadott módokon tőlük telhetőleg támogatnák. Tapasztalatból mondhatom, hogy különösen iskolánknak van erre nagy szüksége, mert működésünkben vajmi kevés támaszt nyerünk a szülőktől iskolánk iránt való bensőbb érdeklődés és érintkezés révén. Pedig mint láthatták, egyesült erővel a közös célt biztosab2*
