Állami gimnázium, Eger, 1903
12 — szoktatás és tanításon való folytonos részvétel egyik leglényegesebb kelléke az elhaladásnak. Gondoskodjanak a szülők gyermekük számára alkalmas helyről, a hol nyugodtan, háborítlanul foglalkozha- tik iskolai dolgaival. A mely családnál ezen dolgokra kellő súlyt nem fektetnek s nincs kellő ellenőrzés, ott a lehetőség sincsen meg az előmenetelhez. Terjesszék ki a szülők tőlük telhető ellenőrzésüket gyermekük házi munkásságára is. Ugyanis az iskola munkájának súlypontja a tanítási órákra esik, de feladatának megoldásánál a tanuló a házi munkásságot nem nélkülözheti. A tananyag az iskolában meg van ugyan kellőleg világítva, úgy hogy azt a tanuló felfoghatja, de a teljes elsajátítás a legtöbb tantárgynál a siker érdekében házi munkát is kíván, nevezetesen leckéket és házi feladványokat. Ezeken gyakorolja be a tanúló az iskolában tanítottakat, hogy teljesen birtokává váljanak és ezek nyújtanak módot arra is, hogy a tanár megtudja, mennyire haladtak tanítványai s mit kell még pótolnia. Ezeknélfogva a tanúlónak az iskolában tanúltak átdolgozására és a feladatok elkészítésére minden nap bizonyos időt kell fordítania; sohasem fogadható el azon állítás,, hogy nincsen teendője a következő napra, — E házi munkásság sikere leginkább a szülők közreműködésétől függ, mely azonban nemcsak a tanúlás szorgalmazásában áll, hanem főleg abban, hogy a tanúló jól és megterhelés nélkül végezhesse feladatát. Ez pedig az iskolában nyert útbaigazítás- és irányításon kívül a helyes munka és időbeosztáson fordúl meg, a miben segédkezni sok esetben a szülőknek is módjában állhat. Azonban itt szükséges megjegyezni, hogy a helytelenül alkalmazott segítség igen gyakran a legnagyobb kárára lehet a tanúlónak, mert szellemi tevékenységének rugékonyságát s erélyét csökkentheti s így nem tehet szert az annyira szükséges önállóságra. Általában elmondhatjuk, hogy a fegyelmezés és szoktatás az ember legnemesebb tehetségeinek, kedélyének, akaratának és jellemének fejlesztésére igen nagy befolyással van, úgyszólván ettől függ az életben kifejtendő tevékenységének minősége, azért a szülői nevelést is csak céltudatos, az iskolával ősszhangzó fegyelmezés teheti üdvössé. Ezen fegyelmezést pedig a szülők akkor eszközük, ha folytonosan kiváló gonddal is odaadó szeretettel foglalkoznak gyermekükkel. Ezen foglalkozásra, bár nem úgy értelmezendő, hogy szünet nélkül velük kell lenniök, mégis az élet akármily nagy el-
