Állami gimnázium, Eger, 1901
8 A tanuló vidáman várja azt az órát, melyen játszva tanul s nem borsódzik a háta előre, hogy mennyit ad majd fel a tanár könyv nélkül való megtanulásra, vagy írásbelileg kidolgozni. A direkt módszernek különösen kezdő fokain nincs feladott leezke, nincs írásbeli feladat. Ott kell mindent megta- culniok az iskolában tanárjukkal s a mit tanulnak annak a vérükbe kell átmenni. A direkt módszer, mivel az anya geni- ális tanítását utánozza, eleinte tisztán a halláson alapul s mivel a nyelvnek éltető eleme a hangsúly, föltétlenül szükséges, mint már eleve említettük, hogy a tanár beszélje, még pedig helyes kiejtéssel, az illető nyelvet: A tanárnak tehát az illető országban kell a nyelvet megtanulnia, illetve nyelvbeli tudását tökéletesítenie. A dolognak methodikusabb tárgyalására térve át, egy új alapfeltétellel találkozunk : a szemléltetéssel. Kezdőfokon, ép úgy mint az anya a gyermekével, csakis a szemléltetés utján érhetünk el eredményt. Az anya is megnevezi a kis gyermek előtt a keze ügyébe eső tárgyakat mindaddig, mig megtanulja azok nevét s nem ismer fáradságot, elmondja ugyanazt tízszer, ha kell százszor is; mi is igy tegyünk. Használjuk fel a tárgyakat^ képeket, jeleket, szóval mindent a mi láthatóvá teszi az elsa- játítandókat. Tanulják mindezt közvetlenül az illető nyelven. Tehát ne úgy tanítsunk, a hogy magunk is tanultunk, hogy felirjuk a fekete táblára: az asztal, utána egyenlőségi jel s aztán der 'Tisch, hanem mutassuk meg neki az asztalt s nevezzük meg előtte németül: D a s i s t der Tisch. Az anya is igy tanít, nem fordítás útján, a tanuló anyanyelve szóba se jöjjön a tanítás alatt s bízzunk minél többet a gyermek találgatására eleinte lassan fog az menni, de később ez az érzéke annyira ki fog fejlődni, megerősödni, hogy az elvontabb fogalmakat is megérti. És végre itt most már megmondhatjuk még világosabban, határozottabban, miben áll a közvetlen tanítás: A régi módszer szerint a tanuló megtanulta a tárgyak vagy fogalmak nevét az illető idegen nyelvre fordítani, így pedig megtanulja az illető tárgyak, vagy fogalmak nevét közvetlenül az illető idegen nyelven. Ha tehát a haladottságnak bizonyos fokán beszélgetni kezdünk, — természetesen, csak olyasmiről, a mi már előfordult — úgy a tanulónak az illető dolgok már a német, vagy franezia nevükön jutnak eszébe, apró mondatai az emlékezetében hosszas hallás utján
