Állami gimnázium, Eger, 1899

Bayer erre vonatkozólag azt mondja, hogy Katona drámaírói pályája kezdetón teljesen a levente-drámák hatása alatt állott, azok tulságaiért lelkesült s hősei féktelen dühöngésében találta a drámait. Az igaz, hogy féktelenség tekintetében akármelyik örült német lovagdrámával kiállja a versenyt. Ebből is látszik, hogy Katona már nem a jobb minták, nem Torring hatása alatt áll, mert nála ilyen túlzásokat nem találni, liánéin valamely sekélyes utánzót utánoz s a 19 éves ifjúnak tetszik a durva erőnek otromba megnyilatkozása. Mert otrombáb, durvább alakot alig lehet elképzelni, mint a vad Farkast, Monostori Veronika tulajdonképeni főszemélyét, a várurat, a ki azonban becsület dolgában végtelenül csiklandós.

A durva német ritterek durva túlzása. Folyton káromkodik és iszik vagy megfordítva. Nővérének, a szilaj Katalinnak, a ki maga sem valami finom nevelésű várkisasszony, a széket akarja a hátához csapni, a pokolba kergeti, ezer ördögöt bujtat bele, majd úgy akarja a falhoz vágni, hogy agy veleje az ablakon fercsegjen ki. A rendes neve előtte ..vizeszü teremtés.“ Más helyen dühében „a nyálát nyali."

A nővére is meglehetős szilaj teremtés, ki csak vadászattal foglalkozik s kutyáin kivűl alig ért máshoz. Sőt a darab legszelídebb alakja is így kiált fel egy helyen Katalinhoz szólva: „Én most tégedet megmarkolhatnálak s úgy vethetnélek le az ablakon, hogy lelked még a fele utadban a pokolra szállana.“ Aztán megakarja fojtani s a falon zúzni szét koponyáját. Ezek már igazán őrűletes durvaságok egy nővel szemben. De, az alakokon kivűl a motívumok is lovagdrámává avatják. Ott találjuk az ísten-itéletet, az egymás ellen küzdő két várat, a hősiesen harczoló asszonyt, a szerzetest, a gonosz, intrikus szolgát, sok érzékeny jelenetet, a leventai becsület (Ritterehre) folytonos emlegetését, a leventaság dicsőítését. A II. felv. 6. jelenetének vége érzelgő természetimádás.

De maga a mű beosztása is becsületére válnék akármelyik lovagdrámaírónak. Az első felvonás 14, a második 18, a harmadik 15, a negyedik 16, az ötödik 9 jelenésből és gyakori színváltozásból áll.

A nyelvezet, a mint egy két példában láttuk, szintén megállja helyét e tekintetben

Másik drámája, mely szintén teljesen lovagdráma: A borzasztó torony. Gyulai azt mondja róla, hogy valószínűleg vala-