Állami gimnázium, Eger, 1899

16

hanem egy mellékalak, a háznagy. Erre természetesen meg volt az oka, az, hogy a kibékülést valószínűbbé tegye.

A mi a drámában legelőször felötlik, az a kifejlet igazságtalansága. A történelem lehet igazságtalan, legalább látszólag az, de a költő nem. A történelemben, ha egy-egy eseményt kényünk szerint ragadunk ki valahonnét, igen gyakran nem találjuk meg az igazságszolgáltatást, mint itt sem, de meglehet, hogy ha tovább kutatnék a dolgot rájönnénk, s igy van ez a legtöbb esetben; a drámában azonban a költőnek befejezett egészet kell nyújtania; világos tehát, hogy az igazságszolgáltatásnak is a dráma keretén belül kell megtörténnie. Ebből is látszik, hogy Törring vajmi csekély aesthetikai képzettséggel birt, mert különben nem volna drámájának befejezése oly kegyetlenül igazságtalan. Ismét azt találjuk, mit előbbi drámájánál, hogy felidézi a szenvedélyeket, de idegen azok világában s egyszerűen ott hagyja őket a faképnél; magasan szárnyal s egyszerre csak szárnyaszegetten hull a porba. Törringet e befejezés megalkotásánál véleményünk szerint a történelmi anyag befolyásolta, ugyannyira, hogy nem mert attól eltérni. Különben is gyenge költő lévén, nem volt bátorsága önálló szárnypróbálgatásra, meghagyta inkább úgy a hogy volt. Csakhogy ezen magyarázat ellen azt lehetne felhozni, hogy ez a befejezés tulajdonkép a műben érvényre jutó tendencziák megbuktatása, mert a dráma át és át van hatva a Sturm és Drangkorszak tendencziái által s ezek részben ép Ágnesben öltenek mintegy testet, Ágnes pedig elbukik a nélkül, hogy bukását valaki megbosszulná s igy a műben ellenmondás van. S ez igaz is. De ezt az ellenmondást is meg lehet magyarázni. Igaz, hogy az említett tendencziákat Törring nem vehette a történelmi adatokból, mert ezek korának szüleményei, ha tehát önállóan vitte bele, juttatta volna diadalra is.

De a mint már előbbi drámája kifejletének magyarázatánál láttuk s leveleiből is kitetszik, Törring nem csak hogy nagy hazali, de fanatikus hive az államnak s a mint hogy ő egész életét az állam szolgálatának szentelte, el sem tudja képzelni, hogy volna emberi indulat, szenvedély mit ezen ideálért el ne lehetne tiporni. Albert szerelmes egy egyszerű polgárleányba, nejévé is teszi s kész érte az egész világgal harczba szállni. Ez tökéletesen a Sturm és Drang eszméi szerint történik. De ekközben összeütközésbe jön az állam érdekével,