Állami gimnázium, Eger, 1898
nának tekintette s így tetszése szerint bánt vele. Nagy adományokat tett belőle idegenek számára, kik az ausztriai ház érdekében tett szolgálataikért ekként nyertek jutalmat. Igazi birtokosaik nem juthattak hozzá, mert különféle liütlenségi bűnök, lázadásban való részvétel miatt nagy részük vád alatt állott s még örültek, hogy vagyonuk árán megmenekülhettek. A ki vissza is kapta elkobzott uradalmait, óriási összeget kellett váltságdíj gyanánt fizetnie. A jobbágyság ép úgy ki volt téve a hóditó zsarnoki önkényének, mint a nemesség. A megszálló hadsereg katonái mindenükből kipusztitották, ezerfélekép zsarolták, elhajtották lovaikat, ökreiket, felemésztették évi terméseiket. A „koldusság“-tól már csak egy lépésre állott a nemzet. Pedig a koldus más irgalmára van szorulva, tehát kiszolgáltatva kényre-kedvre! Az osztrák urak nagyon jól tudták, hogy a magyarság egyik főerőssége a protestáns vallásban rejlik. Azért, mert e hit követői védelmezték legmerészebb bátorsággal a nemzet alkotmányos jogait s karddal kezükben szálltak síkra érte. Lelkészei — az ó-egyház papjaival ellentétben — nemzeti nyelven nemcsak a lélek szabadságát, de az egyénét is hirdették. Any- nyira, hogy az új vallás tanai összeforrtak a nemzeti aspirá- cziókkal, s a nép „magyar vallásinak keresztelte el hitét, szabad gyakorlata pedig ép úgy követelései közé tartozott, mint alkotmányának bármely sarkalatos pontja. Legerősebb támadást tehát a protestantizmus ellen intézett Kollonics. Prédikátorait, tanítóit — mint a múltban is — puszta gyanúra elfogatta, bebörtönöztette vagy gályára küldette. Iskoláit bezáratta, templomait karhatalommal lefoglaltatta. Hiába történt tiltakozás ez erőszakos törvényszegés ellen, hasztalan volt minden panasz, minden kérés, rimánkodás. Siket fülekre találtak mindenütt. A magyar nemzet csakugyan halottnak látszott. S a bécsi kormány hitt, bízott is halálában. Hogy a végső, a kegyelemdöfést megadja, 1690-ben, Apafi Mihály fejedelem halála után, a magyar nyelv és szabadság eddigi mentsvárát, Erdélyt is megfosztotta önállóságától. Lerombolta a fejedelmi trónt, helyébe a gubernium hivatalos asztalait állíttatta, melyek mögött az erdélyi vezénylő német tábornok parancsnokolt.
