Állami gimnázium, Eger, 1898
47 séges Férjét, s e bűvös szerét mindig érvényesítette a magyar nemzet javára, de sohasem a többi népek rovására. Ez természetes is. Már 900 évvel ezelőtt, az első magyar királyné, Gizella is, bajor lierczeg leány volt, Felséges férje az Arpádházi királyokat, midőn Ill-ik Béla királyunk második temetéséről gondoskodott, őseinek vallotta, mint az első magyar királyné vérrokona, megdicsőült királynénk a magyar nemzet és királya közt az 1849-ik év után tátongó űrt a szeretet rózsalánczával áthidalta s e hídon a királyt a budapesti koronázási dombra vezette. Midőn a nemzet Deák Ferenczet gyászolta, az udvari etiquette szerint a király csak hadsegédét küldhette Deák temetésére. A királyné nem törődve az etiquette szabályaival, imádkozva tette le koszorúját Deák ravatalára. Belső környezetében lehetőleg csak magyarok voltak, azokkal mindig magyarul társalgóit. A magyar irodalmat és annak minden mozzanatát ismerte. Kedvencz költője Heine volt, az egyedüli idegen költő, ki a magyar szabadságharczot dalban megörökítette. Számtalan példát lehetne még felhozni, melyek mind azt bizonyítják, hogy a magyar nemzetet egyetlen királynéja sem szerette úgy, mint a megdicsőült Erzsébet királyné, de csak egy jellemző eseményt említek még meg. Midőn Horvátországban a magyar zászlót megsértették, Tisza Kálmán felment Ő Felségéhez, az elégtételszerzés iránt javaslatát előterjeszteni. A királyt sehogy sem tudta Tisza Kálmán javaslatának helyességéről meggyőzni, s a király, a hosszú tanácskozás miatt igen elfáradva, és boszusan távozott el másnapra halaszfván ez ügy elintézését. A királyné, ki felséges férjének minden kedélyállapotát ismerte, megüzente Tisza Kálmánnak, hogy ne igyekezzék javaslata elfogadásán, mert Felséges férjét oly felindultnak csak a königratzi csata után tapasztalta. De Tisza azt jelentette, hogy bár életét is kész a királyért feláldozni, azonban épen a dynastia érdekében javaslatától el nem állhat. Másnap a király jó kedvvel, minden ellenvetés nélkül elfogadta Tisza javaslatát. A mit egy államférfi erős logikája beláttatni nem tudott, azt természetesnek tüntette elő a hűséges Feleség mosolya. Megismerhettük ezekből, hogy a megdicsőült: királynénk, anyánk; védő szentünk volt. Most gyújtsuk meg az emlékezet fáklyáját, hogy annak világánál szemlélhessük hasonlithatlan királynénknak a felfoghatatlanságig magasztos alakját. Már születésével, az 1837-ik karácsony estéjére esvén az, mintegy jelezte a Mindenható, hogy megváltásra teremté. E szép rendeltetésének már gyermekkorában nyomai látszanak. Ha Ilona, Mathild, vagy Zsófia nővérei valami gyermeki hibát követtek el, addig sirt, mig szülei a kis vétkezőt
