Állami gimnázium, Eger, 1897
6 megelőző lelki állapotot önmaguknak s egymásnak megfejteni törekednek. Éppen ez okból legczélszei'übbnek véltem első sorban a Macbeth-ben előforduló szellemjelenést tárgyalni, annál is inkább, mivel ez — nézetem szerint — minden tekintetben felülmúlja még Hamlet és Julius Caesar visióit is. Macbeth elméjében mintegy rögeszme gyanánt él a király meggyilkolásának terve. A nagyravágyás lassankint átalakítja az egész embert; már előre látja, a gyilkos tett végrehajtása előtt, véres jelenéseknek határozatlan zűrzavaros képét: „Miért győz rajtam a kisértet, Hogy égnek áll hajam szörny képitől, S higgadt szivem bordáimon vadul Természetien dörömböl .... Ez eszme, melyben még a gyilkolás csak Agyrém, valómat úgy megrendíti, Hogy létezőm mind képzeletbe fúl S előtte semmi sincs, csak ami nincs." Macbeth lelkének egyensúlya meg van zavarva, a gyilkolás rögeszméje feldúlta egész valóját; összes érzékei rendellenesen működnek s oktalan képzelődésében valónak látja a nem létezőt, sőt rémülete túlzásában csak azt látja létezőnek, a mi nincs. Mindezekből világos, hogy Macbeth hallucinátiói közvetlen követik gyilkos szándékának megfogamzását. A második felvonás első jelenetében már a néző is tanúja lesz Macbeth visiójának. A költő a jellemző vonásoknak egész halmazát hordja össze, a külső és belső föltételeket mesterien csoportosítja, úgy hogy e visió mindnyájunk előtt a lehető legtermészetesebbnek tűnik fel. A királyi kastély udvarán vagyunk. A hold lement, egyetlen csillag sem ragyog az égen. Az idő éjfélre jár vagy tán már több is lehet. Macbeth jő, egy szolga fáklyát visz előtte. Banquotól megtudja, hogy a jóságos király már lefeküdt. Szokatlanul jó kedve volt és pazar ajándékot küldött a győztes hadvezér cselédeinek, neje számára pedig ékes drágakövet adott át. Banquo néhány odavetett szóval újra emlékébe idézi a boszorkányokat, jó éjt kíván neki s egyedül hagyja. A szolga is elviszi a fáklyát s mélységes csönd, sötétség övezi körül. Macbeth-ben fölébred a gonosz öntudat s erőt vesz rajta a láz. Megígérte nejének, hogy a királyt, ki még az imént is szívj óságának oly megható jelét adta, meg fogja ölni; a mardosó lelkiismeret s a rémülés egy pillanatra mintegy lebilincselik akaraterejét. Megáll s ime
