Állami gimnázium, Eger, 1897
4 mikor könnyű az elhitetés, mikor teljes és zavartalan az illusio. Mielőtt a szóban forgó irók idetartozó müveinek s a jelzett kölcsönhatásoknak elemzéséhez fognánk, bizonyára helyénvaló lesz a liallucinátiót és illusiót — mint a melyeknek szüleménye a látomás — a psychopathologia segélyével meghatározni, mert csak igy érthetjük s értelmezhetjük helyesen Shakespeare szellemj elenéseit. Az, elmekórtan a káprázatot (liallucinátió) és a csalódást (illusió) az érzéki észrevevés rendellenességei közé sorozza.*) Az észrevevés rendellenes viszonyok között lehet téves és meghamisított. Az első esetben minden külső reális inger nélkül keletkezik érzéki benyomás; a hallucináló lát alakokat, tárgyakat, hall hangokat, érez ízt és szagot, a melyek a külvilágban nem léteznek s ezek mégis a teljes realitás színezetével jelennek meg öntudatában. A hallucinátió rendesen kóros állapot kifolyása, de keletkezhet épelméjű egyénnél is, azonban ezeknél meg van a képesség arra, hogy ezt corrigál- hassák s önmaguk mint rendellenes tüneményt ismerjék fel. Hiteles följegyzésekből tudjuk, hogy Gröthe önmagával találkozott (autoseopia), Luther pedig az ördögöt látta. Több val- lásalapitónak s egyes nagy művészeknek hallucinátiói általánosan ismeretesek. Gondoljunk ezeken kívül Jeanne D’ Arc-ra, a lourdesi Bcrnadotte-ra. Talán mindannyian hallottunk már olyan esetet, hogy valaki előtt csatában elhalt barátjának képe jelent meg, de káprázata alig egy-két pillanatig tartott. Az ép- - elméjű ember a hallucinátiót nem hiszi valóságnak, viszont az elmebeteget (s ezek közt a fanatikus rajongókat) ennek ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni. A hallueinátiók minden érzékszerv körére kiterjedhetnek, leggyakoriabbak azonban a látásbeliek (vízió) és a hallásbeliek. A látásbeli káprázat- vo- natkozhatik egyes fényérzetekre (fényes és sötét foltok, szikrák stb.), vagy egyes személyek, állatok, alakok, tárgyak, combinált tünemények látására. A hallucináló verőfényes nappal láthat csillagokat az égen. A látomások lehetnek rendesek vagy phantastikusak, csodásak, tündériesek, mistikusak, nagyságuk lehet normális vagy abnormális. A hallásbeli hal- lucinátió nyilvánulhat egyes zörejek, zenei hangok, felkiálDr. Moravcsik: Gyakorlati elmekórtan. Franklin. 1897. — 131. lap.
