Állami gimnázium, Eger, 1897
Emézia (irtózással): Kegyelmes Istenek, micsoda rettegés I Ah Buda, éltedről mit tett a végezés ! A mint látjuk, Buda szelleme itt éppen úgy, mint a Hamlet apjáé és Ninus királyé bosszúért kiált erőszakos meggyilkoltatásáért; a helyzet tehát ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy mig amazok fiukat szólítják föl a bosszuállásra, Buda jegyeséhez, egy gyenge nőhöz fordul. A lélek egyedül Eméziá- nak jelen meg s bizonyos kísérteties tünemények keretében. Ezen szempontból tehát ez a jelenet még sincs úgy elhibázva, mint a Voltaire-é; itt meg az a bökkenő, hogy a szellem nyilt piaczon, szintén nappal tűnik fel s később Csaba is látja, ki szerelmével hiába ostromolja Emeziát. 0 és Kadika elhitetik vele, hogy nem Buda, hanem a gonosz Alus lelke kiáltott bosszúért. Még azt sem hibáztatnék, hogy a szellem Csabának is megnyilatkozik, ha őt Emézia gyöngesége érzetében megkérné, nyújtson neki segédkezet a bosszú végrehajtásában. De igy az egész visio, bár sok tekintetben sikerült, sokat vészit értékéből és hatásából; ha a lélek sírjában marad, akkor is Emézia közrejátszása nélkül sujta Attilát az istenek büntetése. A káprázatnak bizonyos sejtelemszerü visióját alkotta meg Bessenyei az Y-ik felvonás első jelenésében, hol Emézia jegyese sorsa fölött tépelődik. Kibontott hajfürtökkel, könnyes szemekkel aléltan rogy egy karosszékre s keservesen fohászkodik. A leggyötrőbb kételyek marczangolják s el van telve a leggyászosabb sejtelmekkel. Vájjon él-e még Buda? raboskodik-e vagy meghalt? az ő lelke volt-e az, mely bosszúért kiáltott ? Aléltságából álomba merül s mint a költő mondja: „éjjeli képzelődésekre ragadtatik." Almában, mély sóhajtások közt szomorúan rettegő kiáltásokkal, mintha kinoztatnék: ..Ah ! . . . Ah 1 Buda . . . Elhagysz . . . hová . . . tűnsz . . . előlem. Az . . . Elysiumra . . . repül . . . Lelked . . . tőlem '? Istenek . . . kegyelmet . . . Buda . . . életének . . . Nyújtsatok . . . örömet . . . ártatlan . . . szivének.-' Csaba és Kadika vigasztalják és elhitetik vele, hogy Buda nem halt meg, hanem Attila börtönbe vetette őt. Emézia szive megkönnyebbül. Íme némileg rokon vonások a Shakespeare-i látomásokkal. Emézia lelkét, képzeletét, egész valóját rég nem látott
