Állami gimnázium, Eger, 1897
10 megerősítenek bennünket ama hitünkben, hogy Macbeth szellemjelenése a maga nemében páratlanul áll. Lady Macbeth valóságos női szörnyeteg: hidegvérű, .elszánt és erős akaratú; mint valami bátorító szellem áll férje oldalán ; benne már nincs meg az az érzékenység és fogékonyság, mely nélkül a felizgatott érzékek káprázata el sem képzelhető. De éjjel, midőn az öntudat és akarat megszűnik, fölriad álmából s alva jár föl és alá a szobában (sonnambolismus). Kevésbé megrázó és hatásos, de psyehologialag s külső feltételek tekintetében szintén művésziesen alkotta meg Shakespeare Brutus szellemlátását Július Caesar IV. felvonásának III. jelenetében. Brutus sötét éjjel sátorában ül a Sardis melletti táborban. Egyedül van ébren, szolgái Lucius, Varró és Claudius mély álomba szenderültek. Szemeit kerüli az álom, gondolataiban vesztett csaták szomorú híreivel foglalkozik, agyát felizgatják a lefolyt nap eseményei s a jövendő sivár reménytelensége; teste fáradt, lelke kimerült, képzelete és idegei erősen túl vannak feszitve. Hiába kéri hű szolgáját Lu- ciust, hogy játszék neki egy-két dalt s énekeljen. A zene sem viditja fel; lelkére nyomasztólag nehezedik Cassiussal való heves összekoczczanásának emléke s a szomorú hir, hogy neje Portia meghalt. Mi sem természetesebb, mint hogy lelke el van telve baljóslatú sejtelmekkel s talán a félelem is belopódzott különben bátor szivébe, mikor megtudta, hogy Antonius s az ifjú Octavius óriási, az övét jóval fölülmúló sereggel közelednek Philippi felé. A sátort egyetlen gyertyának kísérteties fénye világítja meg s ennek világánál olvassa Brutus Cassius levelét, ott, hol az imént abba hagyta. Ekkor jelenik meg Caesar szelleme. Brutus: Mi rosszul ég e gyertya! Hah, ki jő itt? ügy gondolom, szememnek gyöngesége Ábrázza e kisértő tüneményt. Felém közelget. Vagy te valami ? Isten vagy angyal, ördög' vagy mi vagy ? Kitől fagy vérem, felborzad hajam, Mondd meg ki vagy ? Szellem: Rossz szellemed. Brutus : Miért jössz ? Szellem: Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél. Brutus: Jól van. Tehát ismét látandalak. Szellem : Igen. Philippinél. (Eltűnik.)
