Állami gimnázium, Eger, 1896
A virtuális munkák elve a középiskolai physikában. A virtuális munkák elve először Galileinél, később Wallis - nál fordul elő mint módszertani segédeszköz egyes egyensúlyi feladatok megoldásánál; Descartes statikájában oly módszert használ, mely lényegben Galilei módszerével megegyezik és melyet azért vezetett be, hogy a statikát egy elvre vezesse vissza. Bernoulli Jánosnak 1717. évben kelt és Yarignon-hoz intézett leveléből azt látjuk, hogy csak Bernoulli volt az első, a ki a virtuális munkák elvének nagy jelentőségét és általános érvényét felismerte. Ezen elv szolgált alapul Maupertuisnek 1740-ben a Memoires de l’Academie des Sciences-ban megjelent Lói du repos kifejtésére, melyet tovább fejtett és általánosított Euler 1751-ben. Lagrange a „Mecanique analytique-“jában igv szól: „je crois pouvoir avancer que tous les principes gé- néraux que l’on pourrait peut-étre encore decouvrir dans la Science de l’equilibre, ne seront que le mérne principe des vi- tesses virtuelles, envisagé différemment, et dönt íls ne difíéreront que dans F expression.“ Lagrange óta a virtuális munkák elvének bebizonyításával többen foglalkoztak: a legismertebb bebizonyításoknak egyike Ampére-é; legújabban pedig Neumann Károly adott egy más bizonyítást a „Berichte der Sächsischen Gesellschaft der Wissenschaf- ten“-ben 1886-ban. A jelen dolgozat czélja a virtuális munkák elvét oly alkalmazásban bemutatni, mely néhány az elemekben tárgyalandó statikai probléma természetének inkább megfelel s a kezdő tanuló értelmi fokától sem áll távolabb, mint a rendesen hasz-
