Állami gimnázium, Eger, 1895
Befejezés. E művecske czélja nem egyéb, mint tájékoztatás azokról az eszmékről, a melyek az iskola falai között uralkodnak, s a tanügy irodalom terén állandóan szerepelnek. Nálunk — fájdalom — tanügyi czikkeket nem divat olvasni. Az iskola és a társadalom közt így az érintkezés majdnem teljesen megszakadt. A mai társadalom csak gyermekei bizonyítványa révén érdeklődik az iskola iránt. Az iskolában folyó szellemi életről tudomást sem vészén. Ennek igen káros következményei vannak. Paedagogiai közvéleményről nálunk ily körülmények között szó sem lehet, s a társadalom elvesztette minden befolyását az iskolákra, s az iskola sorsa tökéletesen egyes emberek vagy testületek hatalmába került. Ez az állapot épen ellentéte annak, a mit Angliában látunk. Anglia épen azért nagy iskoláiban is, mert nem a mi példánkat követi ! Pedig mily erős szálakkal van az iskola a társadalomhoz nőve, ezt kimutatni épen e művecske czélja. Épen azért, mert iájékoztatás a czélja, azt a paedagogiai rendszert ösmerteti, a mely a legáltalánosabb népszerűségnek örvend. Ez a Herbart- féle paedagogia, melynek fennsége nyilvánvaló. E rendszernek legvilágosabb magyarázója Rein W., kinek nyomdokain én is járok, a nélkül azonban, hogy fordítanám. Rein — bár kritizálja is a német tanügyi állapotokat — mégis általában mintaszerűnek tartja. Nekünk magyaroknak pedig inkább az angoloktól volna jobb tanulnunk. Másik külömbség, hogy én a magyar viszonyokra vagyok tekintettel, a mi természetes is. Czélom külömben — ismétlem — nem volt egyéb, mint rövid, világos áttekintését, bírálatát adni a most dívó iskolai rendszernek, ha ezt elértem, akkor azt hiszem a szakférfiú is elolvasgathatja művecskémet, mert röviden megtalálja benne mindazt, a mi az iskolára nézve a legfontosabb. 1895-ik év július havában. Gyöngyösy László. 4
