Állami gimnázium, Eger, 1895
41 ségét nein abban keresi, hogy a tudomány terén uj ösvényt törjön, bár ez sincs kizárva, hanem, hogy az ösmeretszerzés, a nevelés útját mutassa meg. A nevelő sohasem mélyed a részletekbe, mint a szaktudós, a tudománynyal ethikai és psy- chologiai törvények szerint bánik el, hogy igy a nevelésre alkalmasakká váljanak. Ha ezt nem tenné, a különféle tudományok útvesztőjében el kellene tévednie. 21. §. A növendékek vezetése. Ebben a tekintetben szó lehet 1) a fegyelmezésről, 2) a kormányzásról. A kormányzás a külső dolgokra vonatkozik, a fegyelem a belsőre. Az előbbi a jelenre tekint, ez a jövőbe néz. A.kormányzás az iskolák külső rendje, az a növendék kedélyét és jellemét akarja kiképezni. A gyakorlatban a két dolog határvonalai összeesnek, de a nevelőnek tudnia kell a külömb- séget a kettő között, hogy a finom megkülömböztetésoket is meglássa. Ha a tanítást a tárgyalt módon végezzük, úgy az akaratra mint a jellemképzésre igen nagy befolyása lesz. De bár maga a tanítás minden paedagogiai követelményeknek megfelelő is lesz, az iskola mindent nem pótol. Itt van helye az úgynevezett vezetésről szólani, a mely a szó szorosabb értelmében a nevelés. A tanítás közvetett, a vezetés közvetlen úton tör a jellemképzésre. A vezetés arra törekszik, hogy a nevelő az erre való erőt meg tudja adni a növendéknek, de a meglevő erőket helyes irányban fejleszteni, a növendéket erre az útra vezérelni, ezt mind lehetségesnek keli vennünk, s ez olyan feladat, a melyre törekedni kell és lehet. A főczél az, hogy az akarat olyan legyen, a mely a jóra törekszik. A nevelő törekedjék arra, hogy a növendéknek minden később kifejlődő akarata az erkölcsi eszmék szolgálatában álljon. A nevelés czélja — mint már annyiszor említettük — erkölcsi jellemképzés. Az erkölcsi jellem nem minden körülmények és nem minden tanítás gyümölcse, kiilömben hogy volna oly ritka lünemény? A nevelőnek keresni kell azokat a feltételeket, a melyek következménye az erkölcsi jellem. A lélektan ebben a tekintetben szintén szolgálatára áll. Az ember — innen tudjuk — cselekedeteiben bizonyos elvek szerint jár el. Arról, mit tart
