Állami gimnázium, Eger, 1895

dék mogoldandó feladatot eleitől végig fontosnak látja, hiszi, érdeklődése fel van költve s a tanítás is czélját elérte. A tanuló tehát megkezdi szellemi munkáját, gondolkozik. Itt azonban szükséges, hogy világos tapasztalatai legyenek és ezekből a fogalmakat el tudja vonni. A tanulás útja ez : a szemlélettől a fogalmakig emelkedünk. Pertalozzinak az a legnagyobb érdeme, hogy ezt kimondotta. A szemlélet az észrevétel eredménye, a fogalom a gondolkodás eredménye. A tanítónak tehát e két kérdést kell első sorban tisztába hozni: 1) Hogyan jutunk tiszta, világos tapasztalatokhoz? 2) Hogy jutunk tiszta, világos fogalmakhoz?

Erre a psychologia felel. Szemlélethez appercepcio útján jutunk, a fogalmakhoz elvonás utján. Valamely tárgyról akkor van világos szemléletünk, ha össze tudjuk hasonlítani avval, a mit már tudunk és régibb tapasztalataink körébe, összefüggően ezekkel eltudjuk helyezni az újonnan tanúit dolgot. Ha ez az összeköttetés a mit appercepciónak mondunk nincs meg, úgy világos fogalmakat sohasem alakíthatunk, az elvonás útjára sohasem léphetünk. Az elvonás az, mikor tapasztalat útján a tárgyak egyes tulajdonságait mogösmerjük, illetőleg e tulajdonságot a tárgytól elvonjuk és mintegy különállónak vesszük. így keletkeznek az elvont fogalmak: vitézség, becsületesség, szín, illat alak. E tulajdonságok egybevetése után s hasonlósága alapján egymásnak megfelelő tárgyakat egy szóval, névvel jelöljük: pl. ember, virág, fű. A fejlődő kis gyermeknél is látjuk a gondolkodásnak ezt a munkáját. A gyermek megösmeri a házi cziczát egyes tulajdonságainál fogva, a kutyát összehasonlítja a cziczával s úgy találja: nagy czicza, a tehén már igen nagy czicza lesz! Az elvonás tehát a tapasztalat, a szemlélet alapján történik. Tárgyakon, a mit látunk, szemlélünk, jutunk a fogalmakig. Ehhez a természetes fejlődéshez simuljon a tanítás rendje. A hol az emberi szellemnek megfelelő utón járunk el, ott valódi érdeklődés fejlődik s mesterséges fogásokhoz nem kell nyúlnunk, hogy figyelmét sar- kantyúzzuk. A hol a tanítványt kényszerítik s azért dolgozik, abból kevés szellemi haszon van. Az igazi természetes, szabad érdeklődést semmi sem pótolja.

Ha természetes utón járunk el, nem feledjük, hogy a fogalmak a szemléletből keletkeznek, ott a tanítás útja két egymásután következő mozzanatból állhat. Szemlélet, a mely le-