Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
51 Engedje meg azonban Nagyméltóságod így is remélnünk, hogy kegyesen fogadja mély hódolattal kifejezett üdvözletünket, melylyel maradtunk Egerben, egyezernyolczszázkilenczvenhárom, október havának tizennyolczadik napján. Nagyméltóságú Érsek Úr, Kegyelmes Urunk alázatos szolgái: Az egri magyar királyi állami reáliskola Tanári Testületé nevében: Kemény Ferencz Orlovszky István igazgató. jegyző. Tekintetes Igazgató Űr! Kedvesen vettem érsekségem huszadik évfordulója alkal- málVd hozzám intézett üdvözletüket. Életem egyik legszebb szakát magam is a tanári pályán töltvén el, ismerem annak küzdelmeit, fáradalmait, ismerem a hivatás magasztosságát, mely méltán köti le egy embernek minden gondját, munkáját, de mely híven betöltve, joggal kivívja a jobbaknak, a nemzetnek háláját. Szívemből kívánom, hogy e pálya terheinek viseléséhez adjon az önöknek erőt, s a jól teljesített munka jutalmazó öntudata mellett a sikerben sok vigasztalást. Többire hazafiui üdvözlettel vagyok, Eger, 1893. évi október hó 28-án Dr. Samassa József, egri érsek. Tekintetes Kemény Ferencz Urnák, az egri reáliskola Igazgatójának. Testi nevelés. Ez képezi, sajnos, intézetünk krónikájának egyik legkevésbbé örvendetes, legtehetetlenebb s immár krónikussá lett pontját, mely e 2 szóban fejezhető ki: Nincs tornánk!! — Már két év óta ismétlem e helyen a következő szavakat: »A jövő iskolaévre azonban reméljük, hogy iskolánk megfelelő téli tornacsarnokkal és nyári tornahelyiséggel fog rendelkezni.« Ma, intézetünk fennállásának 4. éve után, már ezt sem reméllem. Az okokat nem kutatom, mert azok bőven vannak lent és fent. — Hogy ily szomorú s egy állami középiskolára valóban megszégyenítő viszonyok közt, az ifjúság testi nevelését, mely joggal képezi modern közoktatásügyünk egvik legegészségesebb vezéreszméjét, teljesen ne kelljen elhanvagolni, mindenféle szurrogátumhoz fordultunk: az őszi s a tavaszi hónapok szom7*
