Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
40 ünnepei emlékére, fákat ültetett, melyeket tisztelete jeléül, kiváló magyar férfiak nevével jelölt meg; — a legújabb kor társadalma pedig azzal bizonyítja be minden hibái mellett alapjában mégis csak humánus gondolkozásmódját, hosgv egvéni vagy nemzeti örömünnepek emlékére a jótékonyságnak szokott oltárt emelni. A magyar nemzet a legközelebbi jövőben örömnapot fog ülni; egyik koszorús költőjének, egyik legjelesebb fiának írói jubileumát fogja országszerte ünnepelni. Ez alkalommal a tisztelet, a hódolat legkülönfélébb, fényesnél fényesebb nyilvánu- lásaiban nem lesz hiány; — az ünnepelt szeretetreméltó egyéniségéhez legillőbb azonban mégis csak az a módja lesz az ünneplésnek, mely a jubiláns iránt érzett hálás szeretetünket a jótékonyság tényével kapcsolja össze, mely ‘Jókai Mórnak fényes — műveiben különben is fenmaradó — nevével, egyúttal az emberszeretetnek valamely maradandó alkotását kívánja megjelölni az utókor számára. Fiatal reáliskolánkat akárhány jóravaló, iparkodó és tehetséges, de szegény fiú látogatja. A becsületes törekvést és a szellemi hivatottságot támogatni, segíteni: emberi és hazafias kötelesség; — mert, bár napjainkban kelleténél többen tódulnak a szellemi munka küzdő terére, úgy, hogy már-már bizonyos intelligens proletáriátus kezd képződni, — a tudomány valóban hivatott mívelőiben, a szellemi munka igazán rátermett harczosaiban még mindig nagy nálunk a hiány. — Elhatározott szándékunk ezért, intézetünknél egy „Jókai-ösztön- dijat“ alapítani, olyformán, hogy az önkéntes adakozásokból létesítendő tőke kamatjaiból jó viseletű, szorgalmas, jó előmenetelű, szegény sorsú reáliskolai növendékek volnának jutalmazandók. Teljes bizalommal fordulunk ezért a mélyen tisztelt közönség emberszere te téhez, azzal a kéréssel, szíveskednék a jelzett magasztos czél elérhetését nemes lelkű, — bármi csekély — adományaival kegyesen támogatni. Mi sem szolgálhat majdan intézetünk jobb növendékeinek fölemelőbb buzdításul, mint az a tudat, hogy jó viseletűk és kitartó szorgalmuk kitüntető jutalmát annak a férfiúnak a neve alatt nyerik el, ki egy egész magyar szépirodalmi könyvtár lángeszű teremtője, az eszményi iránvnak és a jó ízlésnek olvasó közönségünkben hivatott terjesztője, a magyar nemzetnek a megpróbáltatás nehéz napjaiban bátor buzdítója és lelkesítője, a magyar névnek külföldön is hirdetője, szóval : nemzetünknek egyik büszkesége. Isten áldása kisérje szándékunkat! Kelt Egerben, 1893. augusztus 28-án. Az egri állami reáliskola tanári kara nevében: Kemény Ferencz, Bergmann Ágost, igazgató. r. tanár. Ebbéli kezdeményezésünk, bár önként történt, nein áll példa uélkiil. így Fé légy ház a v. 1000 koronás ösztöndíjat alapított azon 8. gpinn. o.-beli ta
