Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
106 oktatási bndgelunk oly szegény, mint Európában sehol, mert a kiadások nagy része a városok terhére esik, a mi természetes következménye annak, hogy nem követelünk. Dr. Alföldi D. utalva a felmerült 2 indítvány rokonságára, mindkét részről elfogadhatónak találja azok egyesítését olvformán, hogy az állam az alreáliskola kifejlesztésére felkérendő, de ha ezt saját tározója rovására nem vállalhatná el, nyomban s egyidejűleg a város hozzájárulása is felem'ítendö. (Helyes!) Elnöklő polgármester dr. Alföldi helybenhagyott felvilágosítása után konstatálja, hogy az értekezletnek egyhangú óhajtása az al- reáliskolának főreáliskolává történendő kifejlesztése, a minek érdekében Eger v. közönsége felír a kultuszminisztériumhoz, s bár sokat áldozni nem tudunk, ha szükséges, kész az eddigi szerződés alapján a fokozatos fejlesztéshez hozzájárulni. Az ügynek nagy erkölcsi s anyagi hord- erejéhez képest fogja előterjesztését megtenni a városi képviselő testület legközelebbi ülésén. Dr. Alföld y D. és Szederkényi N. a v. képviselőtestület elé terjesztendő beadvány és a v. és k. miniszternek küldöttségileg átadandó felírat megszerkesztése érdekében emelnek szót. Mivel ez utóbbinak, a doiog természeténél fogva, részletes s meggyőző statisztikai adatokkal kell felszerelve lennie, annak megszerkesztésére az értekezlet Halász F. kir. tanfelügyelőt és a reáliskolai igazgatót kéri fel. Halász F. az értekezlet figyelmét a kifejlesztés küszöbén levő 1894. évi szept. — decz. hónapjaira irányítja, mint a melyekről az immár elkészült 1894-iki állami költségvetés nem gondoskodhatik. Felkéri a reáliskola igazgatóját, adná elő azon legczélszerübb módozatot, melylyel ezen átmeneti nehézségek legkönnyebben volnának megoldhatók. Kemény F. előrebocsátja, hogy az átmenetet illetőleg bizalmasan értekezett a reáliskolai tanári karral s a köveikezö egyhangú megállapodásra jutott. Mivel az 5. osztály felállításával szabályszerűen két új tanerőre volna szükség, a most meglevő 5 tanár ugyanannyi osztályt, még a legjobb akarat mellett sem lenne képes ellátni, saját egészségének s a tanulmányi siker s eredmény komoly veszélyeztetése nélkül; eltekintve attól, hogy ily nagy: személyenként 24—26 órai megterhelésre a felsőbb tanügyi hatóság sem adná meg az engedélyt. A mi valósítható s a mit a tanári kar szívesen magára vállal: az egyik tanerő ideiglenes helyettesítése 4 hónapon keresztül, míg a második tanerőről, egy a kulluszm nisztérium által kinevezendő szupplens alakjában maga a város gondoskodnék. Megjegyzi, hogy ezen aránylag csekély 2—300 frtnyi kiadás egy részét is visszanyerné a város az 5. osztály fentartási költségének és tandíjainak arányosan megtérítem! > részlete fejében. Szederkényi N. bár he’yesli, hogy az átmeneli nehézségek megoldásának a módozatát önmagunk tudomásúl vegyük, ezt felsőbb helyen már most előterjeszteni annál kevésbbé tartja szükségesnek, mert az állami költségvetés eddig a Házban még nincsen megállapítva s a város kérvénye még oly időben fog felterjesztetni, hogy ezt a minisz-
