Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
99 vagvonaim nincsenek, egyedül becsületes munkából tartom fel magamat és családomat, melynél pedig nagyobb családot városunkban nem tudok. Benne vagyok a legtöbb adótfizetők névjegyzékében, tehát jókora adót kell fizetnem. Kiszámítottam, a város minden ezer fit kiadásához 1 frt és néhány hatossal kell hozzájárulnom. Mennyi tehát az a költségszaporulat, melyet az alreál- iskolának ’főreállá leendő kifejlődése okozna? Először is a 6000 frt évi hozzájárulásból 3000 forint, mert 3000 forinttal az alreáliskola fentartásához már úgy is hozzájárulunk: másodszor a 100,000 frt névértékű regále-papírnak egy évi 4500 frt jövedelme, mert természetesen az én indítványom elfogadása esetében ez a 4000 fit a városi közszükségek fedezetéből elvonatván, ezt a 4500 irtot is pót-adóból kellene fedeznünk. Tehát a város kiadása a főreáliskola felállításával évenkint 7500 forinttal szaporodnék. Ebből rám a már említett arány szerint évenkint 10 frt esik. Nos én ezt a 10 Irtot egész készséggel és örömmel megadom (Erős éljenzés) minden egvébtől eltekintve, már csak azért is, hogy városunk a kulturális téren egy hatalmas lépést tegyen előre. Pedig nekem nincsen olyan gyermekem, a ki az egri reáliskolába járna; sőt a mint a jövőt sejtem, nem is lesz, ha csak jövőben szülendő valamelyik gyermekem nem. —- De azt hiszem, hogy ez oly messzemenő kombináczió, hogy arra az önzés vágyát sütni nem lehet. Ha pedig én, a legnagyobb családé ember, megadhatom a 10 irtot, a kedvezőtlen anyagi helyzetben lévők megadhatják az ugyanannyi hatost, a még rosszabb sorsban lévők pedig évenkint ugyanannyi kraj- czárt. (Helyes!) Szóval, tiszta dolognak tartom, hogy azon nagy fontosságú, nagybecsű, fenkölt czélért meghozhatja, meghozni köteles a ráeső áldozatot, még ha a főreáliskola felállításából abszolúte egy krajczár anyagi előny nem háramlanék is a városra; a mint a kulturális czélok mérlegelésénél sohasem lehet döntő a rögtön bekövetkező anyagi haszon. Azonban kétségbevonhatlan — habár e tekintetben illúzióban nem ringatom magamat — hogy városunk lakosaira a főreáliskola felállításából kétségtelenül származnának bizonyos anyagi előnyök is. Az ihy kérdéseket egyáltalában nem szeretem különösen pedig ebben a teremben — az egyes osztályok szempontjából mérlegelni. De ha e kérdést ily szempontból tekintjük is, ritkán feltalálható harmóniához jutunk. A vagyonos háziurak lakásokat adhatnak bérbe a tanároknak, a házzal nem bíró úgynevezett intelligenczia gyermekeit járatja a reáliskolába, ezek vagyontalanabb része és a polgárság zöme kosztosokat fog tartani, a kereskedők és iparosok élvezni fogják e réven a tanárok és idegen tanulók részéről itt elköltendő 40—50 ezer forint egv részét, ennek másik és pedig nagyobb részében pedig részesülni fognak a helybeli földművesek és földművesnők a fáradhatatlan, élelmes és derék kofák. Ez nem a víznek 13*
