Állami gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
§9 nyerseségében feltárni. Mivel a következőkben, de pusztán tárgyi okokból, kénytelen leszek fejtegetéseimbe a helybeli főgimnáziumot is belevonni, sajnálatos félreértések elhárítása végett, különösen s ismételve is ki kell jelentenem, hogy mi a testvérintézettel s annak tanári karával szemben ép oly őszinte mint nagy tisztelettel viseltetünk. Jöjjön tehát az asylum! Ha intézetünk tanulóit egyenként és összesen az eddigi 3 iskolaévből mérlegelem, a következő eredményre jutok, melynek hiteles részleteit bárkinek bemutathatom, de térszűke miatt itt mellőznöm kell. Megkezdem tehát a bonczolást. Tanulóságunknak közel fele — izraelita vallású, a mi szerintem nem — szégyen; azoknak pedig, kik ezt öreg hibának tartják, gondolom elég alaposan megfeleltem az „Eger és Vidéke“ 1892. júl. 19. és 22. számában, hol egy kis országos reál-gimnáziális „zsidóstatisztikával“ is kedveskedtem. Ezen tanulók túlnyomó része (kis) kereskedők és (kis) iparosok gyermeke s szerény anyagi körülmények között él. Hozzánk részben a hajlam vezeti őket, részben azon körülmény, hogy a főgimnáziumba a magas létszám miatt izr. tanulók csak korlátolt számban vehetők fel. A tanulók másik fele, 1-2 kivételével, róm. katli. vallású. Ezeket is különböző okok vezérelik intézetünkhöz, mégis a többséget olyanok alkotják, kiket „hiányos kva- lifikáczió“ (értsd: gyenge bizonyítvány) miatt másutt fel nem vettek, mivel ott a rendes létszám, sőt annál több, jól minősített tanulókból is kikerül. Vannak továbbá „bukott gimnazista-reálistáink“ tavaly az 1. az idén a g. két alsó osztályából, végre olyanok — s sajnos legszámosabban —- kik 1 illetve 2 évi reális vendégszereplés után a gimnáziumba illetőleg a tanítóképzőbe lépnek át: ezek a mi gimnazista- és tanító — jelölt- jeink. Ezen renegátokat sajnáljuk, de nem ítélhetjük el, mert hisz a szentírással szólva nem tudják, hogy mit cselekesz- nok — mások! Az ideiglenes tanulók egyik népes alosztályát képezik azok, kik szabad menetlevéllel — nőni járnak hozzánk, s ezen fontos működési nálunk folytatják addig, míg a fegyelmi fokozatok száma és a szekundák mennyisége, vagy a be nem fizetett tandíj őket lakásváltozásra nem kényszeríti- Ezeknél reáliskolánk a gyermekkert analógiájára valóságos kamaszkert misszióját teljesíti. - Nemde uraim, mindez rendkívül lélekemelő? — „Hisz ez valóságos asylum!“ kiáltott fel ezek hallatára ama jó emberünk, kiről már megemlékeztem. Ha olykor olykor eltűnődöm ezen, hogy is mondjam, furcsa képen, melyet röviden így jellemezhetnék: A reáliskolába minden jó, a reáliskola — senkinek, vagy még rövidebben pedagógiai „Mädchen für Alles“ — előttem önkéntelenül egy más „ni. kir.u hasonlat támad fel a múltból: a honvédségi Mindnyájan emlékezünk, hogy ennek szervezésekor is boldog*
