Állami gimnázium, Eger, 1892

Tartalomjegyzék

34

fel kell használnunk. Mily szépen mondja Blum Róbert: Une idée qui a été faite pour le bonheur de 1’liumanité ne dóit pás étre abandonnée mérne si eile a échoué mille fois. (Egy eszméről, mely hivatva van az emberiség boldogságát előmozdítani, még akkor sem szabad lemondani, ha ezerszer is vallott volna kudarczot). E szent meggyőződés nyomta készembe a tollat akkor, midőn a reáliskola egy újabb térfoglalásakor itt Egerben is világosságot óhajtanék terjeszteni. El- térőleg elődeimnek inkább elméleti fejtegetéseitől, én gyakorlati alapon, a statisztikai adatok fegyverével fugok a kérdés bon- czolásához s a nyert eredményeknek és igazságoknak leplezetlen kifejezésétől még ellenfeleinknek előrelátható rosszalása eem lesz képes visszariasztani.

Jól tudom, hogy igen háládatlan feladatra vállalkozom, rnm a mit elmondandó leszek, az a r. híveinek nem nagy épülésére, a g képviselőnek pedig előreláthatólag bosszúságára log szolgálni. De elfogom tűrnie mondás igazságát: Mondj igazat, betörik fejedet! mert bízom ebben: Eső után napsugárKezdjük tehát meg vándorlásunkat e szomorú birodalomban.

1. A reáliskola tekintélye a gimnáziuméval szemben. Valljuk

be őszintén: a r -k. tekintélye meg sem közelíti a ^.-okét. A ,g.-nak régi Iradieziója van, a mai g. évszázados folytonos fejlődésnek, a renaissance és reformáczió korának szülöttje, ő nevelte az apát s nagyapát s ezen eszményi momentumnak köszönheti leginkább tekintélyét, fölényét.

A társadalomnak a r.-ról táplált véleménye ellenben sok tekintetben téves, ismeretei az iskola czéljáról s hivatásáról igen hiányosak. A r. tekintélyét bizonyára az sem emeli, hogy sokan Ausztrián keresztül Németországból importált iskolának tekintik s így, mivel német ('?), ellenszenvesen v legalább is előítélettel fogadják. Ellenben ag. -ról mindenki elismeri, hogy ez a legjobb középiskola, vannak kik egyedűlinek is mondják s a r.-t. el sem ismerik. „Kis városaink csak g.-okra törekednek“ mondja megrovásként a min. Jelentés; a legtöbb szülő csak ,§\-ba akarja adni gyermekét; sok /f.-í. tanár csak kegyelemből tekinti kollegának a r.-án működő vele teljesen egyenlő képesítésű (nem mondom: képzettségű, mert ennek képviseleti arányát nehéz volna eldönteni!) társát;*) a gimnazista mindezt látva, hallva, tapasztalva, természetesen csak fél-vállról tekint le a reálistára s mindenre, a mi reál; egy szóval mindenben,

*) Ismertem g.-ot, hol a klasszika-filológusok még saját többi tanártársaikkal szemben is gyakorolták e kegyelmet s leereszkedésből szólították kollégának. Pláne a rajztanárt! Azt a huszárok még bakának sem, legfeljebb holmi fúrvózernek nézhetik.