Állami gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
42 Ezen rendelet leérkezése után a városi építész megbiza- tott azon különbözet kiszámításával, mely a jelen s a város által annak idejében felterjesztett s felajánlott átalakítási munkálatok között mutatkozik s mely valóságban csekélynek bizonyult. Az átalakítások ügye a jún. 21-iki v. képviselőtestületi ülésen fog tárgyaltatni, oly időben, midőn arról e helyen nem adhatunk számot; de a város eddigi áldozatkészsége a ministeri javaslatok változatlan elfogadását bizton engedi re- mélleni. Egy régi s avult épület átalakításáról van szó a modern paedagogia s egészségügy követelményeinek megfelelően ; érthető tehát, hogy itt igen sok a kívánni s tenni való. Ne hogy valaki ebben is túlkövetélésekkel vádolja a kormányt, csak utalni kívánok Brassó, Debreczen, Nagyvárad s más városok példájára, hol a reáliskolák részére a százezer forintot meghaladó épületeket emelt vagy emeltetett a kormány. Igaz, hogy nem minden aggodalom nélkül nézünk ezen a szünidőben végrehajtandó munkálatok elé, mert teljes tudatában vagyunk azon veszélynek s hátrányoknak, melyekkel a késedelem s az iskolaév elhalasztott megnyitása járnak. Épp azéid igen kérjük s komolyan figyelmeztetjük a mérvadó tényezőket : kövessenek el mindent, hogy e munkálatok szolid reális alapon valósuljanak, s hogy az 1892/3. iskolaévet pontosan szeptember 1-én nyithassuk meg egy oly hajlékban, mely nem csak a tanügynek, de a városnak is becsületére válik. Hisz eddigi tapasztalataim alapján is nem udvariasságból de meggyőződésből mondhatok köszönetét a hivatott tényezőknek, különösen Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő, Zalár József megyei főjegyző, Grónay Sándor polgármester, Dusárdy József v. főjegyző s Petra- vich Ferencz v. gazdasági felügyelő uraknak, kik reáliskolánk ügyét teljes odaadással szolgálták. Gondoljuk meg azonban, hogy ezzel egy fontos közös ügynek áldozunk, hogy még csak a kezdet nehézségeit sikerült legyőznünk, s hogy ezen közös kulturális intézmény jövőjét, de még az eddigi eredményeket is kocskáztatnók, ha a viribus unitis elvéről egyikünk is megfeledkeznék.
