Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1943

— 46

Az 501. sz. Diákkapíár jelentősége ebben a tanévben is a tagok egyéni pénz* szerző munkájában mutatkozott meg. A múlt tanévben bevált módokat használták fel és találékonyan fedeztek fel újakat. Takarékbetéfük évvégi összege 5687’90 P-t tett ki. Vezetője: Ócsvár Géza tanár.

Az iskola és a szülői ház. A tanulók tanulmányi előmenetelére és iskolai magatartására vonatkozó észrevételeiket a tanárok a fogadóórákon közük a gyakran érdeklődő szülőkkel. Ugyanakkor a tanárok az otthoni környezetről, tanítványaik otthoni magatartásáról szereznek tájékozódást, hogy ezen ismeretek birtokában hathatósabban fejthessék ki nevelői tevékenységüket. Fogadóórát hetenkint tartanak a tanárok és naponkint az igazgató. Talán éppen a szülői ház és iskola gyakori találkozása miatt a köztük fennálló kapcsolat minden tekintetben kielégítő. Ez biztosítja azt az egyetértést, mely föltétlenül szükséges tanulóink lelkivilágának harmonikus kiépítéséhez. A fogadóórák és szülői értekezletek látogatottak. A tanári kar tagjai még vasárnaponkint is sokszor állottak a vidékről helátogató szülők rendelkezésére.

Jan. 30-án közös szülői értekezletet tartott az igazgató „Az iskola és a szülői ház nevelő munkája a megrövidült iskolai évben“ címen. Ezen kb. 170 szülő vett részt. A II. félévre tervezett osztályfőnöki szülői értekezletek közül a váratlan évzárás miatt csak a következők voltak megtarthatók:

II. osztály: márc. 19. A tanuló otthoni foglalkozása.

IV- osztály: márc. 19. Szelektálás.

VII. osztály: márc. 19. Az új fegyelmi szabályzat ismertetése.

A Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályának 1942—43. évi működéséről és belső életéről dr. vitéz Poíánkay László főtitkár az 1943. december 16-án tartott közgyűlésen a következő jelentést terjesztette elő:

A társadalmi egyesülések sorában, amelyek az emberi lét differenciáltsága folytán a szervező okok sokféleségét tárják elénk és szubjektív szempontok szerint toboroznak bennünket egyik vagy másik célkitűzés érdekében való tömörülésre, hiába keresnénk még egy olyat, amely lelki tartalom tekintetében tisztább, kedvesebb, derűsebb, önzetlenebb érzésekben találhatná meg eredetét, mint a diákszövetség. Az ebben megvalósulásra jutó eszmekor ifjúságunk szépségét, a megszépült múltat és jóleső emlékeit hozza vissza a küzdelmes jelenbe, minek következtében a diáklelkiség megnyilatkozást keres, — de azért is, mert az Alma Mater mindannyiunk életében, a voltak és az elkövetkezendők számára egyaránt fix pontot jelent, amely százados stabilitásában ki nem fogyható örök melegséggel árasztja szeretetéf azokra, akik a Gondviseléstől azt a kedvezést kapták, hogy fiai lehettek.

Ennek a szeretetnek üdeségében, meghittségében mindenkor jó volt tudni magunkat, sokszorosan érezzük azonban ezt ma, amikor mondhataflan depresszió ül a lelkeken.

Megérthető tehát, milyen szívszerinti örömet és felfrissülést jelentett mindannyiunk számára, hogy ezen akadémiai évben különösen sokszor érezhettük az Alma Mater melegségének kisugárzását, sok és kivételes ünnepi alkalomban volt részünk.

Az elmúlt esztendő ragyogóan kiemelkedő eseménye nemcsak a mi számunkra, hanem az egész magyar kulfúrvilág számára a Ciszterci Rend magyarországi lefele-