Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1943
- 35 1. A Magyarok Nagyasszonyáról nevezett Mária-kongregáció. Á későn kezdett s váratlanul befejezett tanévben is iparkodott lelkes munkát végezni kongregációnk. Ezt a munkát sok körülmény gátolta, számos akadály nehezítette. Az idei munkaévre többek között tervbe vettük kerületi vezető tanfolyam megrendezését, körzeti titkárság megszervezését. Az elénk tornyosuló akadályok folytán a nagyon megrövidült tanévben e tervek kivitelére, sajnos, sor nem kerülhetett. De a belső munka végzése tervszerűen s kitartóan folyt. E mellett kiemelkedő jelentősebb események is színesebbé s értékesebbé tették kongregációs munkánkat. Az iskolai évet megelőző hosszára nyúlt szünidőben a kétízben küldött prézesi körlevél segítette elő a kongreganísta kötelességérzés ébrentartását és egyben az összetartás ápolását. E körlevelekre válaszképen örvendetes számban befutott beszámoló levelek megnyugtatóan igazolták, hogy a kongregáció tagjai a szünidő napjaiban is teljesítik kötelességüket. A nyílt szívvel írt beszámolók megmutatták azt is, hogy az egyben-másban mutatkozó ellanyhulást nyomon követte az áj nekilendülés, az újra felébredő, áldozattól sem visszariadó kötelességérzés. Az évnyitást megelőzően, szeptember s október hónapokban helybeli kongre- ganistáink több összejövetelt tartottak leegyszerűsített, de hasznos programmal. Ugyanez a munka folyt tovább a korai tanévzárás után is s maradt a terv szerint június végéig. Gyűléseinket évközben kéthetenkint tartottuk. Ezek váltakozva közös és szakosztályi gyűlések voltak. Munkaprogrammunk az Actio Catholica s a Diákkongregációk Központi Titkársága által adott munkatervhez igazodott. A megrövidült esztendő szűkreszabott munkalehetőségei mellett is igyekeztünk a kongreganísta feladatoknak megfelelni. Tevékenységünk elsősorban a belső, csendes építőmunkában nyilvánult meg. A gyűléseket kápolnai ájtatosság vezette be. A gyűlés további során prézesi beszéd, majd szabadelőadás, felolvasás, szavalat, ankét, könyv-, film-, folyóirat-kritika váltakoztak. A hitvédelmi-, sajtó- és szociális-szakosztályok külön-külön, de egy- időben tartották gyűléseiket. A kongreganísta lelki élet elmélyítését célozták a prézesi exhortációk a kegyelmi élet eszközeiről. Kongreganisfáink eucharisztikus lelkületűk számos megnyilatkozását mutatták. Gyakori szentáldozásban való buzgóságuk, az iskolai óraszünetekben végzett kápolnai adorációk, a májusi litániák szorgalmas látogatása mind eucharisztikus Üdvözítőnkhöz s Szűzanyjához való őszinte ragaszkodás jelei voltak. A késői évkezdet miatt a hagyományos Szent Imre-ünnepséget, sajnos, el kellett hagynunk. De az Árpádház egyik szűzi virága helyett másik hófehér lelket ünnepeltünk. Kongreganísta életünk egyik kiemelkedő eseménye volt ugyanis Árpádházi Boldog Margit szenttéavatása alkalmából rendezett ünnepségünk. Azt akartuk, hogy abban a tisztaságban, amely az ő alakjából felénk árad, megfürdessük lelkünket s példáján a haza sorsáért aggódó áldozatos lelkűiét által istenszeretetünk erősödjék s eucharisztikus lelkületűnk megszilárduljon. Másik ünnepélyes eseménye volt kongreganísta esztendőnknek az életbe kilépő társainktól való bácsázás órája. Az iskolai év már hetekkel előbb befejeződött, amikor az érettségi vizsgálatok után, április 23-án ünnepélyre gyűltünk össze s elbúcsúztunk legidősebb testvéreinktől. Úíravalóul most is kis képet és szentolvasót ajándékoztunk nekik. A képre^ráírfuk — s ezzel mintegy lelkűkbe akartuk vésni — a kongregáció legfőbb tanítását: „Hűen Krisztushoz, Szűzanyánkhoz, hűen az Egyházhoz.“ Majd, miként minden egyes gyűlés alkalmával, kis kápolnánkba vonultunk s ott az égi Anya oltára előtt kértünk áldást 3*
