Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

22

az új gimnáziumokat, gazdaságokat, bepillantást nyert abba a nagyintenzitású, tudományos és produktív jellegű munkálkodásba, amely ezekben folyik, aki látja és felismeri azt a nagyvonalú gestióf, amely a rendi ügyvitelben, a céltudatos beruházásokban, ipari érdekeltségvállalásbaní a jövő fejlődésének helyes előrelátásában és kialakításában megnyilatkozik, — az tárgyi alappal bír ahhoz a jogos ítéletmondáshoz, mely így szól: a Rend betölti Istentől szabott rendeltetését. Ennél felemelőbb, ennél magasztosabb megállapítás nem igazolhatja a Rend jelenben való működésének nemzeti szükségességét.

— Föl a szívekkel, a sursum corda jelszavával jöttünk ide, felhangolt lelkünk ünnepi üdvözlését hoztuk s a Rendnek kijáró, legnagyobb tisztelettel adjuk ezt át a rend illusztris képviselőjének, a főtisztelendő perjel úrnak. Hangot adok annak, hogy büszkeséggel tölt el bennünket az idefartozás tudata, s örülünk, hogy e jubileum lehetővé teszi számunkra ennek demonstrálását, és azt, hogy éppen a fiatal diáknemzedék színe előtt ünnepélyesen tanúságot tehetünk a Rend iránt érzett fiúi hűségünkről, szeretetünkről, örvendve állapítjuk meg, hogy boldogan tudjuk gyermekeinket s az utánunk következő ifjúságot ugyanolyan lelki atmoszféra termékeny melegségében,— amely hajdan a mi számunkra is ugyanezen Alma Mater jóvoltából juthatott osztályrészül, s amelynek szellemi kisugárzásából magunkkal hozott életszemlélet nekünk csak hasznot, erősítést, vigasztalást adott a reánk szakadt mozgalmas, nagy történésekkel teli életben.

— Ebből a hálaforrásból tör fel különös erővel, mint tűz és láng, a szeretet áradása, ez az elindítója a 9-ik század lépcsőfokán legőszintébb és legjobb kívánságainknak, és innét (fakad imádságos áhítatunk, amellyel az isteni hatalom szüntelen való kegyességét kérjük a főtisztelendő Rendre, bölcs vezetőire, minden tagjának életére és működésére.

— A 800 éves, Krisztus szellemében folytatott munkáért pedig, valamint azokért a nagyon megbecsülendő szolgálatokért, amelyeket a Rend az egyháznak s a hazának tett, — mindörökké áldassék az Úr nevel

A ciszterci gimnázium énekkara ezután Bárdos Lajos érdekes és harsány frisseségű hálaénekét adta elő Rdssy Paulin tanár vezényletével, majd a Ciszterci Rend képviseletében dr. Palos Bernardin emelkedett szólásra.

— Mélyen elfogódott lélekkel állok Önök elé, nem is azért, hogy megköszönjem a szavakban imént felénk irányult szeretetet és elismerést, hanem hogy egyszerűen és alázatosan tárjam ki lelkemet és valamennyiünk, ciszterciták lelkét, szívét a szavakból, szívekből, szemekből reánk sugárzó hűség, odaadás, jóság, szeretet és ragaszkodó megbecsülés felé. Tudom, hogy mindez nemcsak nekünk szól, hanem mindazoknak, akik — innen néhány lépésnyire csupán — ott pihennek az Isten oltárának lépcsőinél. Köztük tudósok, szónokok, közéleti férfiak, akiknek nevét ismeri Egerben minden suhancgyerek is, hiszen utcákat díszített fel velük a hálás város, férfiak, akik közül nem egy elérte a legnagyobbb tudományos megtiszteltetést is, és azok is, akikről nem maradt emlékezet: az ismeretlen fehér-ruhás katonák, a hitnek, erkölcsnek, kötelességteljesítésnek, lángoló magyarságnak szürke, névtelen hősei. Valamennyiök nevében meg lehet — s ha kell, nyilvánosság előtt is meg szabad — vallani, hogy magyar ciszterci tanífórendi szerzetesnek lenni büszkeség, mert nem más, mint névtelen szolgálat. Felelősség, mert lankadatlan és szüntelen kötelességvállalás. Önérzet, mert Isten magyar földön való országáért küzdelem és helytállás. De nem érdem és nem jogcím elismerésre. Mert az érdem a magyar földé, amelyből 800 éven át vétettünk és születtünk. Az érdem a magyar édesanyáké, akiknek imádságából és könnyeiből megszületett számunkra a hivatás, és az érdem minden magyar hősöké és polgároké, akik-