Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

A CISZTERCI REND EGRI JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEI.

A Ciszterci Rend az 1942. évben ünnepelte Magyarországon történt letelepedésének 800 éves jubileumát. Városunkban a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya, az egri ciszterci konvent és a Szent Bernát Gimnázium tanári testületé együttesen rendezte meg a jubileumi ünnepségeket december hó 9—10—11—12. napjain. Az első napon a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya nyilvános díszközgyűlést tartott a gimnázium tornacsarnokában. A megbecsülés, szeretet melegével felt meg a terem.

A kép lenyűgöző volt. A háttér művészi kiképzésével Ócsvár Géza festőművész, rajztanár a modern dekorációk szellemében nagyvonalú élményt adott. Az arany szegélyekkel tagolt mélykék felület közepén Szent Bernát alakja magasodott, amint a kis diák fölé hajol, a kép fölött felírás: Sanctus Bernardus doctor mellifluus, a kép alatt a szent jelmondata: Lucere et ardere, kétfelől pedig az egri gimnázium pecsétjének és a ciszterci címernek mesteri rajza ó-arany ragyogásban. Mint óriási kék kagyló fogta fel és gyűjtötte össze ez a háttér a tekinteteket és a szemekből sugárzó fényességet, hogy a nemzet és a rend zászlóira vetítse s az elnöki asztalra, amely mellett Krisfon Endre püspök, elnök, dr. Palos Bernardin és dr. Lipcsey Péter alelnökök, dr. vitéz Polánkay László főtitkár és dr. Szeíényi János jegyző foglaltak helyet.

A díszközgyűlést Krisfon Endre püspök nyitotta meg, néhány komoly és ékes szóval méltatván az ünnepi közgyűlés célját, ezután a ciszterci gimnázium zenekara adta elő Falubíró Győző tanár vezénylésével Beethoven Largo-ját, majd dr. vitéz Polánkay László mondotta el nagyszabású ünnepi beszédét.

— Az emlékező lélek ünnepe ez — mondotta. — Ünnepe a gondolkodásban és érzésben kristálytiszta homogenitást mutató nagy diákcsaládnak, mely egy, — a Ciszterci Renden kívülálló, de ahhoz a megbonthatatlan és elevenen élő hála ezernyi kötelékével hozzákapcsolt tábor.

— A jubileumi év kezdetén ma ez a szervezet lép az ünneplők sorába.

— E ponton álljunk meg egy gondolatra! Az az érzésem, épen nem látszik fölöslegesnek élesen kihangsúlyozni a megkülönböztetést az ünneplők és az ünnepelt személyisége között. Az ország, a városok, a Diákszövetség tartoznak az ünneplők sorába, tehát nem a Rend ünnepel, hanem a Rendet ünnepük. A Rend és annak minden tagja ma is csöndesen, némán dolgozik tovább, és az isteni kegyelem iránti

2*