Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941

63

hogy az iskola egy tanárát a nyáron az egri cserkésztiszti táborba hívhattuk, s vele így legalább idősebb növendékeink felvehették a kapcsolatot.

10. Ünnepek. Mindig arra törekedtünk, hogy ünnepeink ne rekedjenek meg a külsőségekben. Ereztük, hogy ez a nagyszerűen temetni tudó nép ünnepnapjaiban legszebb magasságaira tud fölemelkedni, meg tudja csillogtatni emberségének és fajiságának meleg adottságait. Ebben az esztendőben jelentőséget adott minden együttlétünk- nek a többszörösen megnagyobbodott ország, a magyar birodalmi gondolat újraéledése, a nemzeti lélek fölíámadásába vetett törhetetlen hitünk föl-föllángolása. Éreztük, hogy lelki örömeinknek külsőleg is meg kell nyilatkozniok: az ünneplő együttesben erő rejtőzik, növeli öntudatunkat, érezteti, hogy többen vagyunk. Különösen ügyeltünk arra, hogy minden ünnepélyünkön hangsúlyozzuk a közösségi gondolatot, és ezzel neveljük tanulóinkat egy újabb, egy szebb, egy nagyobb magyar jövendő szolgálatára.

Az idei iskolai évben tartott ünnepekről a következőkben számolunk be:

Az évi munkát megindító Veni Sancfe (szept. 8.) után szept. 9-én az igazgató tanévnyitó beszéde állította a megnövekedett Magyarország új föladatait a tanulók szeme elé. — Szept. 11-én az utolsó tanítási órában megtartottuk a szokott zászló-tisztelgést és a leventemunka ünnepélyes megnyitását. A nemzeti imádság eléneklése után az intézet igazgatója beszélt a nemzeti lobogó jelentőségéről. Ezidén újabb értelmet kapott a szeníistváni határokra lendült lobogó: a keserű és összeszorított öklű magyar élniakarás mellett a magyar jövő égbelendülő reményeit is meglengette előttünk. A Szózat eléneklése után az egész intézet ifjúsága elvonult a szent zászló előtt: díszmenetük elszánt határozottsága egy újabb ezredév ígéretét csillogtatta meg a diákszemek ragyogásában. — Szept. 22-én az intézet igazgatója emlékezett meg a felsős tanulók előtt a „leghívebb magyar“, Széchenyi István születésének 150 éves évfordulójáról, s szemük elé állította a nagy tanító napjainkig sugárzó gondolatait, megrajzolta örök magyar prog- rammját. Az alsósok számára a megemlékezést Habis György tanár tartotta. — Okt. 6-án gyászmisét hallgattunk az aradi vértanúk emlékezetére, utána hódoló ünnepséget rendezett az intézet Vifkovics- önképzőköre. Arad felől új szelek sírtak ezidén. A román kézen maradt magyar város kétszeresen fájt nekünk, kétszeresen éreztük, hogy a magyar álmok beteljesedése csak félig valóság, félig ábránd. Még küzdenünk kell tovább az igazság végső diadaláig.

Az okt. 6-i díszgyűlés műsora :

1. Hiszekegy. Énekelte az intézet énekkara, vezényelt Rássy Paulin tanár. — 2. Liszt: A fekete vonat. Szavalta Szamosvölgyi Ottó I.o.t. — 3. Ünnepi beszéd. Mondotta