Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
60 rezdüléseit. A káromkodás és trágár beszéd, a magyar férfivilág jellemző bűne, fiaink közül is soknak szomorú öröksége. E téren az iskola és nevelés ép oly reménytelen harcot vív, mint a magyar lélek, erkölcs és élet megújulásának legtöbb frontján, mert a tágabb környezet és a társadalmi ellenhatás minden építő törekvést már csírájában közömbösítenek. A katolikus gondolat és szellem propagálása és erejének megmutatása céljából könyv- és sajtó-kiállítást rendeztünk, amelyről a részletes beszámolót alább (egyesületi élet: Mária-kongregáció) adjuk. Rendünk 800 éves jubileuma, Magyarországon történt megtelepedésének történelmi évfordulója évébe léptünk ez iskolai év második felében. A mostani körülmények között lehetséges szerény megünneplését ez évfordulónak csak őszre tervezzük, de már ebben az iskolai évben is mindent megtettünk, hogy a Ciszterci Rendnek és a magyar művelődésnek gyökeres kapcsolatait tanítványainkkal minél alaposabban megismertessük. Nem zajos reklámmal, inkább szívünk hevületének őszinte feltárásával jelenítettük meg növendékeink előtt szerzetes-őseinket, hogy meglássák bennük a belső csendben értékes egyéniséggé érlelődő embert, a világ zajában is magát hősiesen megőrző lelket, a sok beszéd helyett kezét az eke szarvára helyező munkást és az élet minden megnyilatkozását eszményszolgálattá nemesítő Isten- napszámosát, hogy névtelen példájukon felbátorodva tudjanak ők is a magyar élet és katolikus világnézet napszámosai, harcosai és hősei lenni. Komolyan felhasználtuk a Széchenyi-év lelki hatásait is, és boldogok voltunk, hogy ebben az esztendőben láthatták fiaink: az egész magyarság hódolt mélységes odaadással annak a kultusznak, amelyet mi évek óta tudatosan, makacs kitartással ápolunk, — Széchenyi roppant alakjának és mai napig meg nem valósított eszmevilágának. Nemcsak e jubileumi dátumok hatására, de tudatos meggyőződésből minden alkalmat felhasználtunk, hogy növendékeinkben az igazi nagyság, az ősök és hősök csodálatát felszítsuk. Ezért vettünk részt a város hősi halottainak ünnepségén, díszítettük virággal minden jelesebb ünnepünkön iskolánk hősi halottainak emlékművét, gyújtottunk előtte tüzeket s állottunk őrséget, különös fénnyel halottak napján és a hősök vasárnapján. Az ősi fát megint vihar rázza, s ki tudja, nem hullanak-e majd róla újra friss, ifjú életek?! Az elköltözöff nagyok iránti kegyelet vezetett bennünket akkor, amikor Önképzőkörünk emléktáblával jelölte meg az egri Szvorényi- utcát, hálásan emlékezve a nagy tudósra és nevelőre, iskolánk néhai igazgatójára, és amikor elvezettük fiainkat a Ciszterci Diákszövetség egri Osztályának és az egri Gárdonyi-Társaságnak ünnepi megmozdulásaira, amikor az egész város jelenlétében örökítették meg a Werner-
