Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
25 egyesületeket vezető tanárok és az igazgató minden olyan energiáját, amelynek valójában a nevelés érdekeit kellene szolgálnia. Természetes dolog, hogy a jó rend és a pontos áttekinthetőség érdekében adminisztrációra szükség van, de annak olyatén megduzzadása és túlcsordulása, aminővel az iskolának a jelen körülmények között meg kell küzdenie, már célszerűtlen és csak alig elviselhető. Csak felpanaszolni lehet azt a helyzetet, amely papiradatokon keresztül kívánja az életet megoldani, s lassanként kiszívja az iskolai munkából az eleven életszerűség minden ízét. Meg kell még azt is jegyezni, hogy nemcsak papiros önti el az iskola életét, hanem olyan papiros, amelyet kiismerni, rovataihoz hozzászokni s így a munkát egyszerűsíteni nem lehet, így pl. az oszfálykönyvek és a személyi lapok, az anyakönyvek és osztályfőnöki jelentések, a statisztikai kimutatások és összesítések évről-évre változó beosztással, rovatokkal készülnek, s ennek eredményeként igen nehéz az egyöntetűséget biztosítani, a célszerű rendet elérni. A decemberi magánvizsgálat 9—12-én volt. Az évet befejező hittanvizsgálat és összefoglalások a VIII. osztályban május 9. és 11—12. napjain, a VIII. oszt. magánvizsgálat május 11—13. napjain, az évvégi érettségi vizsgálat írásbeli része május 15—16. és 18—19., a szóbeli része június 8—13., az I—VII. oszt. magánvizsgálat június 10—13. napjain voltak. Az I—VII. osztályokban a hitíanvizsgálatokat és összefoglalásokat a gimnáziumi Rendtartás értelmében június 15—20. napjain tartottuk meg. Az iskolai évet június 25-én ünnepélyes Te Deum-mal és záróünnepéllyel fejeztük be. A tanulók száma. A tudatos létszámcsökkentés és kiválasztás eredményeként ez iskolai év szeptemberében 409 volt a beírt nyilvános tanulók száma (1940: 449, 1939: 453, 1938: 477, 1937: 506) de ez a szám az év végére 402-re apadt. A létszám sehol sem haladta meg a 60 tanulót, az I-ben elérte azt, míg a többi osztályokban e szám alatt maradt. Mondhatjuk, hogy évek óta kitartóan folytatott létszám- csökkentő törekvésünk meghozta azt az eredményt, ami az adott körülmények között már megfelelő. Ha ez a létszám nem is tekinthető a tanítás és nevelés szempontjából ideálisnak, mégis azt mondhatjuk, hogy a jelen keretben a nevelői szeretet magát nem kímélő áldozatosságával és az oktató munka elmélyedő módszerességével már ki lehet egyensúlyozni az adott oszfálylétszámok pedagógiai hátrányait. A jövőben is mindent meg fogunk tenni, hogy a létszámot a helyes keretek közé szorítsuk, de a további csökkentés nem látszik megvalósíthatónak, mivel a felvételre jelentkező jó és derék tanulók közötti további szelektálás már igen meggondolandó, hiszen a jelentkezők nagy számában nemcsak munkánk megbecsülésének és az intézet iránt érzett szere
