Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
19 biek neve. A fanári karból dr. Balassa Brúnó miniszteri osztályfőnök lett, dr. Gimesi Nándor műegyetemi tanár. Sokan dolgoznak még a volt tanárok közül olyan munkakörben, mely bízvást tarthatna érdeklődésre számot, s talán a történelem sem felejti el egészen nevüket, — az események azonban még olyan közel állanak hozzánk, hogy ildomtalannak tartanók név szerint is megemlíteni őket. A tanári kar munkája sohasem merült ki az iskolai kötelességek pontos és lelkiismeretes végzésében, mindig mozgatója, pezsdí- tője volt a város lelki, szellemi életének is. A tanárok nemcsak a templomban fejtették ki áldásos tevékenységüket, hanem a magasabb műveltség terjesztésében is. Amíg az idők engedték, szabadelőadáso- kaf, ú. n. liceális előadásokat tartottak átlag havonkint egyszer. A közönség mindig szívesen hallgatta őket. Részíveítek a város minden szellemi megmozdulásában, nem egyszer az irányító és vezető szerepét töltve be. Mindenütt ott lehetett látni őket, ahol dolgozni kellett egy szebb jövőért. Ha kellett, előadásokat tartottak, ha úgy kívánta az élet, társadalmi életben, kaszinóban tevékenykedtek, ha tudományos munka várt rájuk, éjtszakánkint — megszabadulva a napi munka terhétől — íróasztaluk mellett dolgoztak. 1930-ban zajlottak le az országos Szent Imre-ünnepségek, ezeken a Ciszterci Rend is kivette a maga részét. Éppen ezért tolódott el 1931-re Szent Bernát egyházdoktorrá-avatásának százados jubileuma. Bár a harminc esztendő mindegyikében tanítványaik szeme elé állítottuk a nagy szent messziről idevilágító alakját, a jubileumi esztendőben kétszeresen terelődött felé a figyelem. „A Szentnek csodálatával megtelt s az Alma Materhez hűséges tanítvány, dr. Vargha Damján pécsi egyetemi ny. r. tanár, az intézetnek harminchat évvel ezelőtt (1931-et írtak ekkor) növendéke s kedves emlékezésben élő egykori tanára Szent Bernátnak szobrával ajándékozta meg nevelőintézetét, hogy a szemünk elé állított emlékmű elröppenő szónál maradandóbban, hatékonyabban és állandóan beszéljen nekünk azokról a lelki értékekről, amelyeket Szent Bernát a saját korában sorsdöntőén megmutatott, az utókornak meg hátrahagyott, hogy azok tovább éljenek, hassanak és alkossanak.“ Szent Bernát nagy alakjának szellemében folyt és folyik harminc esztendeje is éppúgy, mint azelőtt, intézetünkben a munka, a magyar ifjúság lelkében az ugartörés munkája. S amikor ez a kis visszatekintés hálás emlékezet akar lenni azok számára, akik előttünk jártak, meg akarja mutatni az utat is, mai tanárok és diákok útját: a magyar sorsvállalás nehéz, kemény, de férfias és dicsőséges útját. Krónikánk első soraiba már beledö- rögfek a világhábrú fegyverei. Aki nekünk akkor hírt adott, íanúsá2*
