Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
- 51 intézetünk ifjúsági és tanári könyvtárának 1—1 nagyobb szállítmány könyvvel siettünk egyelőre segítségére. Bízunk benne, hogy sikerülni fog mind a gyakorlati támogatást elmélyíteni, mind pedig a két intézet tanulóifjúsága között a baráti kapcsolatokat felvenni és megszilárdítani. 10. Ünnepek. Mindig arra törekedtünk, hogy ünnepeink ne rekedjenek meg a külsőségekben. Éreztük, hogy ez a nagyszerűen temetni tudó nép ünnepnapjaiban legszebb magasságaira tud fölemelkedni, meg tudja csillogtatni emberségének és fajiságának meleg adottságait. Ebben az esztendőben kétszeres öröm volt minden ünnep : jelentőséget adott minden együttlétünknek a többszörösen megnagyobbodott ország ünneplő öröme, a magyar birodalmi gondolat újraéledése, a nemzeti lélek föltámadásába vetett törhetetlen hitünk föl-föllángolása. Éreztük, hogy lelki örömeinknek külsőleg is meg kell nyilatkozniok: az ünneplő együttesben erő rejtőzik, növeli öntudatunkat, érezteti, hogy többen vagyunk. Különösen ügyeltünk arra, hogy minden ünnepélyünkön hangsúlyozzuk a közösségi gondolatot, és ezzel neveljük tanulóinkat egy újabb, egy szebb, egy nagyobb magyar jövendő szolgálatára. Az idei iskolai évben tartott ünnepekről a következőkben számolunk be: Az évi munkát megindító Veni Saticfe (szept. 8.) után szepf. 11-én az utolsó tanítási órában megtartottuk a szokott zászló-fiszfelgésf. A nemzeti imádság eléneklése után az intézet igazgatója beszélt a nemzeti lobogó jelentőségéről. Ezidén újabb értelmet kapott a szent- istváni határokra lendült lobogó: a keserű és összeszorított öklű magyar élniakarás mellett a magyar jövő égbelendülő reményeit is meglengette előttünk. A Szózat eléneklése után az egész intézet ifjúsága elvonult a szent zászló előtt: díszmenetük elszánt határozottsága egy újabb ezredév ígéretét csillogtatta meg a diákszemek ragyogásában. — Szept. 10-én az igazgató fanévnyifó beszéde állította a megnövekedeft Magyarország új föladatait a tanulók szeme elé. — Szept. 11-én a kolozsvári bevonulás napján ünnepélyes Te Deum és szentmise égette ifjúságunk leikébe a magyar rögök tiszteletét és azt az erős elhatározást, hogy jogainkért az utolsó lehelleíünkig küzdeni akarunk. Mindenki érezte, hogy igazságunk még nem teljesedett be: tettrekészen várjuk a jövendőt, a Kárpátok minden ormának magyar zászlóba-öltöz- tetését. — Ezt az érzést akartuk elmélyíteni tanulóifjúságunkban, amikor szept. 15-én, vasárnap d. e. rádión közösen meghallgattuk az erdélyi bevonulás egy részletét, ezt akartuk a „Kelet felé“ c. magyar film megtekintésével is. — Az Erdélyérf-akció ünnepsége a tanári kar és az ifjúság részvételével 307'57 P-t eredményezett. — Okf. 6-án gyászmisét hallgattunk az aradi vérfanúk emlékezetére, utána hódoló ünnep4* X
