Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
73 egyengetni kívántuk, a szellemileg kevésbbé erős, de szorgalmukkal és munkakedvükkel, becsületes kitartásukkal érvényesülni tudók nagy seregét szeretettel segítettük, csak a gimnáziumi tanulmányokra elégtelen lendületet mutatókat és a jellemileg megbízhatatlanokat kívántuk a nemzeti közösség érdekében távoltartani. Felfogásunk szerint az iskolai minősítés akkor igaz és hű, ha az a növendék egész egyéniségéről ad képet. Ezért kerültük a rideg számok után induló osztályozási módot, s ítéletünk megalkotásánál a tanuló lelki alkatát és a fejlődés különböző korszakaival együtt járó változásokat éppúgy tekintetbe vettük, amint nem hunytunk szemet az iskolai teljesítmény különböző fázisai, a haladás vagy hanyatlás előtt sem. A számokban és százalékokban is kifejezett tanulmányi eredmény, a múlt évekhez hasonlóan, idén is jónak mondható. A megosztályozott 457 tanuló közül 439 felelt meg, vagyis 96 07 %. Az elégtelenek száma 18, vagyis 3*93%. Megnyugtató volt iskolánk fegyelmi képe is, amint a magaviseleti statisztikából is kitűnik: 43*37% jeles, 49*44°/o jó, 7*19°/o elégséges; elégtelen nem volt. Rendszereiéiből jeles 141, azaz 31*06%, jó 220, vagyis 48*46°/o, elégséges 83, azaz 18*28%, elégtelen 10, azaz 2*20%. Ezen megnyugtató számok láttára sem áltatjuk magunkat azzal, hogy a számok hűséges és megfelelő képét adják a valóságnak. Mily boldog lehetne ez a nemzet, ha valóban annyi erkölcsi, világnézeti és jellembeli szempontból „jeles“ fia volna, ahányat az iskolák ilyennek minősítenek! Tudjuk, hogy erkölcsi értékelésünk veszít komolyságából és megbízhatóságából, ha társadalmi kényszerből vagy egyéb, mellékes szempontokra való tekintettel nem merünk nyílt hitvallást tenni az elvek mellett, ezért rajta voltunk, hogy álhumanizmusból, gyengeségből ne fedezzük a helytelent, a kevésbbé jót. Megvalljuk őszintén, hogy maradék nélkül nem sikerült az elvi szempontokat érvényesíteni, — aki ezt nem vallaná be, az élet nem-ismeréséről tenne bizonyságot — de bátran állítjuk, hogy erőteljes lépéseket tettünk az eszményi cél felé, a nélkül, hogy megnemértők vagy kíméletlenek lettünk volna. 13. Jótékonyság: ösztöndíjak, jutalmak, segélyek. Elértéktelenedett s csak nevükben őrzött alapítványainkat intézetünk iránt hálás, a nemzet jövő reménységét féltve szerető áldozatos jó szívek újakkal pótolgatják. Egyik legkiválóbb tanítványunk, I. b. Csekó Gábor prelátus- kanonok, főkáptalani nagyprépost, még 1924-ben megvetette az első alapítvány alapját, s ezt nemcsak életében szaporította évről-évre, hanem végrendeletében is hálásan gondolt nevelőintézetére. A nevét viselő alapítvány összege 5500 P, s ennek jövedelmét az intézet Mária- kongregációja és Eucharisztikus Szövetsége együtt, továbbá ének- és
