Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
15 akik kevesebb zenét kaptak hazulról, könnyebben szeretnék meg az újnak mondottat, és itt inkább a kisebb gyermekekre gondolok. De ez érthető is, hiszen kevesebb az, amitől el kell fordulniok, kevesebb az, amit — jól-e vagy rosszul — de magukénak éreznek. Örvendetes azonban, hogy az ősi magyar dal megfogja szívüket és megvan a biztató remény, hogy a néphagyomány közkinccsé-téíele „egy két nemzedék alatt kevés fáradsággal sikerülhet“.1 Az iskola, a diáktársadalom a felnőttek társadalmának kicsinyített mása, visszatükrözése. A felnőttek világa áthatja az ő világukat is, és így a zenéről, énekről vallott felfogásukban a nagyok nézete, felfogása ismerhető fel. Az ő zenei életük a felnőttek zenei életének visszfénye. Mi a felnőttek társadalmának nagy átlagában a zenei élet ? „A cigány melletti borozgatás.“2 A cigány melletti borozgatás viszont még nem zenei élet. Benne csak másodlagos szerepet játszik a zene, kellemes izgalom, mellékzönge a szórakozáshoz. A zene itt még korántsem lelki igény. Innen érthető az elfordulás a „nehéz zenétől“. Pedig kevés fáradsággal megszerethető az ú. n. nehéz zene. Az idei esztendőben zenekarunk Haydn egyik szimfóniáját tanulta meg. Történetesen a Filharmóniai Társaság egyik januári hangversenyén a műsor első száma éppen e ritkán előadásra kerülő szimfónia volt. Az előadást a zenekar majd minden tagja meghallgatta a rádióban. Másnap lelkendezve beszélték élményeiket. Az első tételt akkor még nem játszottuk, kissé „nehéz“ is volt meghallgatni — mint mondották —, de a többi rész annál több örömet szerzett nekik. Azóta sokan figyelgetik a rádióműsort, mikor lehet egy Haydn vagy más szimfóniát hallgatni. Az első tételt, mint mondották, „nehéz“ volt hallgatni. Itt a különbség talán „nehéz“ és „könnyű“ zene között. Hallgatni nehéz. Egy új, ismeretlen zenedarab hallgatása nem okoz akkora örömet, mint egy ismerté, megszeretetté, vagy okozhat ugyan, de ha már ismertté válik, ez az öröm fokozódik. Egy ismeretlen zenének hallgatása több lelki munkát kíván, mint az ismerté. Erre a lelki munkára való ránevelés, ennek a lelki munkának megszerettetése, ennek a lelki munkának kívánása a célja iskolai ének- és zenetanífásunknak. Aki megismeri e „munkát“ és ránevelődik, annak a zene többé nem szórakozás, hanem gyönyörűség és öröm. És aki ezt megszerette, attól nem szabad rossz néven venni, ha a csupán szórakoztatást célzó zenében kevés vagy kevesebb örömét leli. Egy olyan társadalmat akar az iskola nevelni, melyben a mostaninál szélesebb rétegben lesz meg a zenében való gyönyörködés utáni vágy. A zenében itt nehézségekkel állunk szemben. A magyar irodalomban a remekműveket mind megismerik a fiúk, a zenében erről szó sem Kodály: i. m. 415. — 2 Kodály: i. m. 408.
