Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939

KÖZÉPISKOLAI ÉNEKTANÍTÁSUNK TÖREKVÉSEI. II. Az énektanítás célja a Részletes Utasítások szerint a zenei mű­veltség megalapozása, harmonikus, egyensúlyozott lelki élet kialakí­tása, melynek igénye a műélvezet. Az énektanításnak el kell érnie azt, hogy a tanulók „valódi gyönyörűséget találjanak a dalkölfészeti ter­mékek művészi előadásában.“ Kell, hogy az ének és általa a zene lelki gyönyörűséget hozzon. El kell érni azt a fokot vagy legalábbis azt a módot, amely a gyermek lelkét olyan irányba tereli, hogy kíván­sággá alakuljon benne az énekben és zenében való tiszta gyönyör­ködés. Vagyis az ének és zene ne csak másodlagos vagy kísérő gyö­nyörűséget szerezzen a növendéknek, ne csak jótékony vagy kellemes izgalom legyen, hanem esztétikai élvezet tárgya is. A zene és ének mint művészi igény fejlődjék ki a gyermek lelkében. E művészi igény elérésére a nemzeti, népi és műkölíészet és zeneirodalom egyszerű, de értékes alkotásait kell tanítanunk. Szöveg és dallam irodalmi és zenei szempontból egyaránt értékes legyen; vagyis olyan, amely alkalmas arra, hogy zenei örömet hozzon létre a tanuló lelkében. Ezért az értéktelen darabok elhagyandók. Zenei éle­tünk új fejlődése sok elfeledett vagy eddig észre nem vett szépséget hozott, úgy hogy új énekes könyveink valóban értékes anyagot nyúj­tanak, a tanulók kezébe megtanulásra érdemes énekgyüjfeményt adnak. A műélvezethez azonban nem elég a mű maga, annak előadása is fontos. Épp ezért a művészi előadás elsajátítására is nagy gondot kell fordítanunk. Természetesen az iskolai énektanításban itt nem énekművészek képzésére, operaházi énekkarok nevelésére gondolunk, hanem az éneklés olyan módjának elsajátítására, amely szép, megértő, tartalmát hangsúlyozó, értékeit föltüntető előadásban tudja kottáról vagy fejből életté eleveníteni az éneket. Az énektanításban nem fon­tos, hogy a tanulónak szép és jó hangja legyen, mert akármilyen is a hang, a helyes énekíechnika elsajátításával kedvessé, kellemessé vagy legalábbis elfogadhatóvá tudjuk tenni. Ha ez mások szempontjából nem fontos vagy talán fölösleges is, az illető gyermek szempontjá­ból érték, mert adtunk valamit a leikébe, amivel közelebb férkőzhetik a zene öröméhez. Ezt magával viszi, ez mindig örömet szerző kincse, saját tulajdona marad. A művészet egyik főeleme az érzés, az érzés

Next

/
Thumbnails
Contents