Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938

19

összeg, amire számíthat, amivel tervezgethet s amivel nem kell a legaprólékosabban elszámolnia. A gazdasági helyzet, a szülők legnagyobb részének anyagi lehetőségei feleslegessé teszik ma, hogy a bőven számított, könnyelmű pazarlásra csábító zsebpénznek pedagógiai helytelenségéről beszéljünk. De a takarékosan nyújtott csekély összeg nem fog veszedelmet, kísértést jelenteni, ellenben csökkenteni fogja a függés érzését, — amely ma gazdasági okokból még idősebb korban is, sajnos, megmarad, —- s ami a jellem alakulása szempontjából feltétlenül káros.

Ugyanilyen okokból előnyös a külön szoba, vagy legalább egy saját zug a lakásban: sarok, asztal, vagy szekrény, polc, ahol a fiú könyveit tarthatja, játékait elrakhatja, naplóját, kamasz-verseit testvérei kíváncsisága elől megmentheti, ahol bimbózó, feslő, küszködő kis lelke szentélyének függönyeit kissé magára vonhatja. Bizalom dolgában pedig ne aggályoskodjunk. Semmi őt e korban jobban előre nem segíti, mintha tudja, érzi, folyvást tapasztalja: Bíznak bennem! Természetesen túlzásba ezen a téren sem szabad mennünk. Nem feledhetjük el: Mi vagyunk és maradunk mindig a felelősek! S a szülők, nevelők mulasztása lenne, ha az okos, megértő, a szükséges szabadságot meg nem nyirbáló, de a veszélyeket láthatatlanul elhárító ellenőrzés hiánya szabadosságra nevelné a fiút. Vigyázatra szükség van, hogy a szülők maguk ne legyenek azok, akik minden korlát elvetésével kísértéseknek teszik ki az amúgy is erősen megkísértett kamaszt. A fiú ebben a korban egy csupa-lehetőség, szeszélyes és kiszámíthatatlan. Végzetesen tévednek azok a szülők, akik mások botlásainak, hibáinak láttán valami rendíthetetlen, konok magabízással hajtogatják: Ilyent az én fiam nem tesz! Pedig de sokszor lázadnak fel a márványsíma, fehér homlokok, s kedves, mosolygó gyermekszemek de sokszor rejtegetnek viharokat! Barátoknak nevezett cimborák, az úgynevezett „megbízható“ cselédek, az apa könyvtárában szégyenlősen meghúzódó ú. n. „felnőtteknek való“ olvasmányok, — de sokszor voltak okai korai hervadásnak, csak azért, mert a szülők túlságosan, gondtalanul bizakodók voltak. Állóvizek a lélekben nincsenek, csak zúgó, örvénylő élet- mélységek, amelyeknek tragikus árja ember-sorsokat sodor! S ha valaki túlságosan komornak tartaná ezt az állítást, az gondolja meg csendes, főhajtó alázattal, hogy nemcsak álmokból és eszményekből, hanem szilaj, lázadó és emésztő erőkből is szövődik az az élet-folytatás, aminek gyermek a neve.

Akármilyen aggódó gonddal, akármilyen féltő, imádságos remegéssel óvjuk, figyeljük, segítjük a fiút, bele kell törődnünk, hogy kiütköznek rajta is a kamaszkor vad vonásai. Nemcsak annyiban lesz kamasz, hogy elragadja romantikus képzeletvilága, kitör belőle a lelkét feszítő hősi élet-érzés, hogy imponálnak neki a sport-rekorderek,

2»