Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
A KIS-GYERMEK NEVELÉSÉRŐL. Minden nevelés alapja a szeretet, türelem és bölcseség. És aki csak egyetlen élet-palánta sudárba szökkenésén valaha is buzgólko- dott, jól tudja, hogy a nevelésben nélkülözhetetlen odaadó türelem és alkalmazkodni tudó bölcseség csak az áldozatos szeretet termőföldjéből sarjad. Ezek azok a nevelői tulajdonságok, amelyekkel felvértezve kell körül-állnia, védenie és gondoznia minden szülőnek gyermekei életét az első naptól kezdve.1 Mily gyakori az a téves felfogás, hogy a gyermeknevelés csak évek múltával, esetleg csak az iskolás-korban kezdődhetik meg eredményesen. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni épen a kis-gyermekkor jelentőségét a gyermek későbbi élete, fejlődő lelki és szellemi világa, egyénisége szempontjából. Talán igazuk van azoknak a nevelőknek, akik azt állítják, hogy a gyerekszobában alakul ki az ember jövendő magatartása, egyénisége, itt fejlődnek ki jellemének alaptulajdonságai.2 Bizonyos, hogy már a kora gyermekségben felmerülnek az első világkép körvonalai. A gyermek befogadja, gyűjti a benyomásokat és tapasztalatokat, s belőlük okulva megkísérli az állás- foglalást az életnek hozzá eljutó, őt is érintő tényeivel szemben. Újabban egyre erőteljesebben szokás rámutatni a tudatalatti lelkiélet jelentőségére a nevelésben. Sokszor igen korán a tudat alá szorul mindaz, amit a gyermeki lélek a környezet hatása alatt magába befogad. Ezek a hatások egyesülnek a lélekben a gyermek egyéni hajlamaival, és később gyakran döntően befolyásolják a gyermek fejlődését. Ezért nagyon vigyáznunk kell arra, hogy a gyermek előtt mit mondunk és cselekszünk, s nem szabad arra hagyatkoznunk, hogy szavainkat, tetteinket ő még úgy sem érti. Nem érti, de mégis nyomot hagy minden a gyermeki lélekben. A külső világból kapott benyomások hatása alatt korán megkezdődik a gyermek lelkében az eszményalkotás, kialakul benne egy világkép, mely tetszik neki, amelyért lel— 1 Fr. Schneider, Katholische Familienerziehung. 1936. 101. 1. 2 A. Adler, Praxis und Theorie der Individualpsychologie. 1920. 5. és kk.
