Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
32 jönnek, többen lesznek, mert akkor majd azok is eljönnek, akiknek most csak diplomájuk van, de biztos keresetük még nincs. Az Alma Maternek különös örömére volt, hogy ebből az egészen fiatal évfolyamból is a megjelentek közül tizenkilencen már jelenthették, hogy az életlétrának legalább a legalsó lépcsőfokát sikerült meg- fogniok. Az év folyamán megrendeztük azt a nagy találkozót is, amely a farsangi naptárnak immár megszokott és keresett dátuma, s nemcsak nekünk, szövetségi tagoknak, öregeknek és fiataloknak, hanem barátainknak, mondhafnók a város egész űri társadalmának nagyon kedves eseménye. A „ciszter-diákok“ vacsorája nagyon vonzó cfm az egygondolkozásű és érzésű társadalomnak érdeklődésére, nagyon alkalmas keret az öregek és fiatalok lelkének összeérésére s a hangulatnak szinte izzóig fokozódására. A ciszter-diákok az űrifársadalomnak legkülönbözőbb rétegeibe vannak bekapcsolódva, s ez magyarázza, hogy a szerény „öregdiák-vacsora“, miként az előző években, most is a társadalom legnagyobb estélyévé szélesült; s mert levegője igen kedvező, az is természetes, hogy benne a táncos jókedv is egy-kettőre mindig kivirágzik. Az Alma Mater ezt is örömmel szemléli, mert az ő erőssége nemcsak a hivatalos tényezők áldozatos gondolkodásában s irányító vezetésében van, nem is csak hűséges fiainak szeretefében, hanem a nagytársadalom tiszteletében, rokonszenvében és megbecsülésében. Ez azonban egy évben csak egyszer van. De azért, hogy fiataljainkkal jót tegyünk, kétszer is összejövünk, mégpedig az egyetemi félévek kezdetén. Az érdeklődés ezen gyűlések iránt szintén nagy. Mi „határozatképtelenséget“ nem ismerünk, mert a választmánynak legalább háromnegyedrésze mindig együtt van (vidéki tagjai is vannak 1), és a segélyosztás a jelenvalóknak mindig élénk érdeklődésével megy végbe. A bizalmat, hogy a jelentős segítségek jó helyre mennek, a minden körülményre kiterjedő, gondos előkészítés eleve felkelti, s a tagok nem is fukarkodnak, hogy rendszerint fenékig kiürítsék a rendelkezési alapot. Részletes beszámolót a főtitkár terjesztett elő, mi itt a nyilvánosság számára csak a legfőbb adatokat emeljük ki. Segítettünk lakás- és kosztpénzzel, tandíjjal és vizsgadíjjal az anyagiak nélkül szűkölködő fiatal testvéreinken. A segélyösszeg a központi hozzájárulással (140 -f-144 P) együtt 2372’20 P-t fesz ki. Hogy erre képesek voltunk köszönet a tagdíjat megfizető öregdiákoknak, és hála Werner Adolf dr. zirci apát úrnak, fővédnökünknek és szeretett elnökünknek, Krisfon Endre félsz, püspök úrnak, akik adományukkal teszik lehetővé, hogy főleg a tagdíjhátrálék miatt megkevesbedett jótékonysági összeg a jogosan igénylők kielégítésére megkétszereződik. Ha a Szövetség megalakulásával egyidejűleg nem jelentkezett volna a szükség, és évről-évre nem jelentkeznék a nagyobb szükség, akkor az elmúlt másfélévtized alatt tekintélyes összeget rakhattunk volna össze, akár valamely jóléti intézmény céljára, akár gyümölcsöző tőkéül. Fiataljaink nehéz sorsa miatt azonban minden évben fenékig kimerítettük adakozó képességünket, mert azt gondoltuk, hogy a „becsület-kölcsön“ címen juttatott segélyek megannyi kihelyezett tőke-részek lesznek, amelyek ha nem is kamatostul, legalább eredeti összegükben visszatérülnek. Az elmúlt idő a jótéteményben részesültek közül többeket juttatott már olyan helyzetbe, hogy becsüleftartozásuk törlesztési készségének legalább némi jelét megmutathatnák. Bizonyos lehangoltsággal — nem a pénz, hanem finom érzékenység-hiány miatt — meg kell állapítanunk, hogy sokkal vékonyabb érben csor- dul-cseppen vissza az, ami bőven folyt el a „jó öregek“ adakozó kedvéből. Kedves Oregdiáktestvérek ! Az 1936—37. évről szóló beszámolónkat az eddigiekben voltunk szerencsések elétek terjeszteni. Mi, tisztikar, a három utolsó esztendőt, amely alatt az Osztály életét irányítottuk, s ügyeit vittük, azért zárjuk le nyugodt lelkiismerettel, mert a Ti egyetlen ellenző szó nélkül egyetértésieket és lelkes támo- gatástokat az egész idő alatt mindig éreztük és tapasztaltuk. Most az Alapszabályok 11. §-a értelmében a megbízást visszaadjuk, s arra kérünk benneteket, hogy az új
