Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
21 mány, Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, stb.) ; ha ehhez még hozzávesszük olvasmányaink és verseink szerzőit, nagyjában kibontakozik előttünk főbb vonásaiban a magyar irodalom. Ha csak annyit adunk, amennyit a tanulók kíváncsisága az adatok kiegészítése végett megkíván, — már nagyon sokat adtunk. Egyről azonban nem szabad megfeledkeznünk : a részleteiben összegyűjtött ismereteket egységes keretbe kell foglalnunk, s ügyelnünk kell arra, hogy állandóan ébrentartsuk az egyszer megszilárdult ismeretanyagot. Az írók ismerete és olvasmányaink alapján élesen elválnak egymástól az irodalomtörténeti korszakok. Most már arra is vigyázunk, hogy kormeghatározásaink ne csak történeti szempontból legyenek helytállóak, hanem éreztessük bennük az irodalmi szempontok jelentőségét is. A második osztályban már kaptak ebből is ízelítőt. Most a végvári élet (Balassa) és a várvédő magyar alakja bontakozik ki előttük. A Tinódi-dallamok egyike-másika olvasmányaink kiegészítője leszen, s egyben feleletet ad a régi m. verselés nem egy kérdésére is (író és közönség viszonya, a sok „vala“ magyarázata, stb.). Könnyű megrajzolni a reformáció és ellenreformáció magyarját olvasmányaink alapján. A házi olvasmány is segítségünkre siet; pl. a magyar színészet bolyongásából kiérezzük azt a hősi küzdelmet, amely a szebb magyar jövő születését előkészítette, stb. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a mai magyar élet keresztmetszetét is megadjuk. Falu-, város- és tájképeink bőven alkalmat adnak arra, hogy a magyar nép lelkivilágába belehatolhassunk ; helyi szokások, néprajzi érdekességek gyűjtésével, eredeti magyar dallamok ismertetésével egységes képet véshetünk tanulóink leikébe. A tanítás eredményességét nagyban előmozdító segédeszközök (rajzolás és rajzolfatás, falitáblák, szavaltafás, jelenetezés, ének, stb.) tárgyalása nem tartozik ez elmefuttatás kereteibe. Csak arról akartam röviden beszámolni, hogyan szerettem volna életté tenni az iskolában a tanév folyamán az új tantervet. A szakember úgyis tudja, amiről még szólni lehetett volna, — a nagyközönséget meg nem érdeklik a didaktika szűkebb világába tartozó szakkérdések. Tudom, hogy sokan hivatkoznak az anyag bőségére és nagyságára, melynek elvégzése heti háromórás magyartanífással szinte megvalósíthatatlan. Valóban nehéz föladat elé állít minden magyar tanárt az új tanterv; egy azonban bizonyos: a jobb magyartanítás ügyének szolgálatában áll. Tankönyv és Utasítások nélkül meg lehetett oldani ezen a fokon a kérdést, ha nem is egykönnyen. Az órákra való készülés, az anyag több helyről való összegyűjtése sok időt rabolt el: de ha az eredményt nézi az ember, azt kell mondania, hogy minden fáradságot megért.
