Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
17 \ kezni) nagyban segítségünkre lesz. Az „osztálynyelvőrök“ figyelmeztethetik a magyar tanárt is, ha vét a nyelvhelyesség vagy magyarosság ellen (amit néhanapján meg is kell tennie már csak a kedv fokozása s a nyelvőrök éberségének ellenőrzése végett is!). Megbecsülhetetlen értéket jelentenek ebben a munkában a Magyarosan egyes cikkei. Közös olvastatásuk, megbeszélésük s a tanár nem únos-úntalan hangoztatott, de néha a maga kemény valóságában odavetett buzdító vagy elítélő megjegyzése szinte izzóvá teheti a tanulókban a magyar nyelv szeretetének szenvedélyét. (Nyelvében él a nemzet! — ezt elsősorban a tanárnak kell éreznie és tudnia!). A mindent megérteni tudás elvétől amúgyis színtelenné bénított világunkban le kell számolnunk azzal, hogy építeni csak így lehet! Ne riadjunk vissza az erősebb megbélyegzéstől sem, ha tudatos nyelvrontással állunk szemben. (Nem bántott, sőt örültem, amikor egyik kisdiákom hazaárulásnak bélyegezte a tudatos nyelvrontást). Ebben a munkában a tanárnak is részt kell vennie. Állandó önképzésre és ellenőrzésre van szükségünk. Reklámokról, föliratokból, újságokból szinte fülünkbe ordít a sok idegen- szerűség, s ha nem védekezünk ellene, ha nem vértezzük föl magunkat tudatos nyelvműveléssel, ha nem ellenőrizzük szinte napról-napra beszédünket, írásainkat, magunk sem vesszük észre: máris vétünk a magyar nyelv ellen. Ebben a nyelvtisztífó munkában mindent föl kell használnunk. Nagy segítségünkre lehet a néhai Tordai Ányos összeállította Jó magyarság főbb törvényei, ritmikus szabályai, könnyen megjegyezhető példái, mindenre kiterjeszkedő tömörsége a legsikerültebb iskolai falitáblák egyikévé teszik (kartonra ragasztva nálunk ott függ minden osztályban). A leleményes tanár más falitáblák készítésével, adandó alkalommal az üzletek és reklámok nyelvficamító idegenszerűségeinek ver- senygyűjtesével hívja föl a figyelmet az elharapódzó magyartalanságokra. Nem stílusfani szabályokat tanítunk akkor sem, amikor a rokonértelmű szavakat csokorba szedjük, s egy-egy rokonérfelmű szócsoportban meghatározzuk az egyes szavak közti árnyalati különbséget. A szóvirágokra, henye, semmitmondó szavak használatára éppúgy fölhívhatjuk a figyelmet, sokszor tréfásan is, mint a szószaporítás ürességére. Csakhogy ehhez elsősorban az szükséges, hogy maga a tanár se használjon megszokott kifejezéseket, a gondolat apró megszakadásait pótló jelentékfelenül odabiggyesztett szavakat: B, mondd meg nekem, mikor is .. . Hát megtudnád-e mondani nekem azt, hogy . . . látjuk tehát, hogy . . . ugyebár . . . most be fogom bizonyítani, stb. A kifejezésbeli gazdagságot nemcsak sok olvasással lehet elérni, hanem föl kell használnunk erre a célra az iskolai dolgozatokat, a házi fogalmazványokat, a tanult anyagról való beszámolókat s főleg a kifejezések tudatos gyűjtését. Célszerű, hogy ezen fokon a tanár már 2
