Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
16 4. Stilisztikai ismeretek. A magyar tanárok egyrésze talán ettől idegenkedett a legjobban; a tanterv szerint ennek az osztálynak föladata: „a nyelvhelyesség, magyarosság és kifejezésbeli gazdaságosság tudatosítása. Magyar versformák alkalomszerű rendezése. A műfaji sajátságok további megfigyeltetése, az eddig észlelt jellegzetes vonások számbavétele“. Minden tankönyv nélkül stilisztikai ismereteket követelni, mégiscsak sokl — mondhatná valaki. Sajnos, a kifogások jórésze mögött aggodalom bujkál: mi lesz, ha valóban stilisztikai ismereteket kell közölnöm, s nem szabályfömkelegef, verstani sémákat, amelyek magukban véve olyan semmitmondók. Pedig a tanterv falán egy pontjával sem közelítette meg annyira az eszményi magyaríanításf, mint azzal, hogy a stílustani megfigyeléseket már a harmadik osztályban megkezdi, sőt a műfaji megfigyelésekre, mint megkezdett munkára hivatkozik. Sokakat falán majd fájdalmasan érint a stilisztikának s a réíori- kának, mint önálló tantárgynak halála; s a belső szempontok szerint fölépülő magyartanítás sok-sok újításában veszedelmet szimatolnak, akik esküsznek az élettelen meghatározásokat, sablonos életrajzokat és irodalmi értékeléseket agybagyömöszölő módszerre, — a messzire látók azonban csak örülhetnek ennek a változásnak. Nehezebb lett a magyaríanífás, de eredményesebbnek ígérkező. A nyelvhelyesség sok-sok jelenségével már tisztában kell lenniük (állandó határozók, hibás szóvonzafok, stb.), most fokozofabb mértékben irányítjuk figyelmüket olvasmánnyal és beszéddel kapcsolatban a nyelvhelyességre. A megvilágításra szoruló fényeket nem ragadjuk hajuknál fogva elő, hanem adandó alkalommal rájukvilágítunk. Jókai stílusával kapcsolatban pl. nem lesz nehéz kitérni a latinosságra, régebbi olvasmányaink közül egyik-másik, továbbá a mindennapi szóbeszéd éppen elég alkalmat ád arra, hogy a némefesség ellen küzdjünk (A?szünfet, fizet«/, stb.). Nehéz lesz összefoglaló rendezés nélkül elhaladni e jelenségek mellett, mert hiszen éppen köznyelvünk szíre-szóra idegenszerűségekkel megrakott talaja buzdít kemény gyomlálásra. Példákat sem kell keresnünk: szinte napról-napra beléjük botlunk. A gyilkos métellyel szembe kell szállnunk még akkor is, ha a tanulók elszólásai vagy mosolygása beszédes jelei annak, hogy nem egyszer szüleik, sőt tanáraik is szívesen használnak beszédükben idegenszerűségeket. A családi körben a gyermek részéről a szülő felé kellő tisztelettel elhangzott, de mégis rendreutasítással jutalmazott figyelmeztetést tulajdonképen eredménynek kell tekintenünk a nyelvhelyesség érdekében, és nem tiszteletlenségnek a szülők iránt. A nyelvőri szolgálat megszervezése (melyről külön lehetne érte-
