Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
29 sorban nem szociális okból, mert ha jól szétnézünk hazánknak sok viszonylatban még mindig parlag területén, valójában feleslegről nem volna szabad beszélnünk, hanem sokkal inkább azért, mert a tömeg- tanítás mai rendszere mellett a cél világos látása, az eszközök biztos alkalmazása és a nevelő-oktató energia teljes megfeszítése sem tud a tanulókban olyan lelki életet teremteni, hogy jellemük az acélosságot és állhatatosságot válságos pillanatokban is belőle nyerje. A gimnázium az érettségi vizsgálatokon osztogatja a jobbnál jobb érettségi bizonyítványokat, amelyek szükségképen diluált ismeretanyag értékelése mellett is az elégséges tudást bizonyára igazolják, de nem mondanak ítéletet a tudásnál sokkal fontosabb és értékesebb kincs bírásáról is: a lélek szépségéről s a jellem megingathatatlan szilárdságáról. Ennek igénylése nem ábránd, mert ha csak ez volna, a nemzet az ő törvényében nem tette volna legelsőrangú feladattá, hogy az iskola vallás-erkölcsös és hazafias polgárokat neveljen. Állampolgárokat, akik testi, szellemi és erkölcsi tekintetben teljesen felvértezve és fántoríthaíatlanul helyt fognak állni a rájok váró nagy éleíharcban. S ez nem is frázis csak, ha meggondoljuk, hogy a pénz, fegyver és sajtó — a világhafalmak — csak eszközök az emberiség küzdelmében és a nemzetek életében. Az irányerőf ezeknek az ember adja, s hogy mire fordítja: áldásra vagy átokra, attól függ, hogy a gondolkodó agyat milyen képzetek töltik meg, az érző szívet milyen indulat hevíti s a cselekvő kart milyen lélek vezeti. A célra tehát a tanítás eredménye, a puszta tudás, csak résztényező, amelyet a lelkiélet páratlan egységéből kifolyólag nyomon követ az irányt szabó érzelem, hogy a kettő együtt akaratra erősödjék s cselekvésben robbanjon ki. S ha az elsőre nézve a tanítási eredmény szemléletében és hivatottak ítéletével meg tudjuk is nyugtatni lelkiismeretűnket, e másik kettő tökéletes megmunkálására képességünknek s a sikernek kétségét egyenesen a tanulók tömege miatt szenvednünk kell. Látogatások. Intézetünk kegyura, Werner Adolf dr. zirci apáíúr, szokásos évi látogatásra máj. 21-én érkezett körünkbe. Amily meg- illefődötí lélekkel lép ő szülőföldjére, s az egykori diák, tanár és igazgató sokféle színes, szép emlékeivel amennyire telítődik nemes lelke Egerben, épen olyan bizalom fogadja őt, és a tisztelet, szeretet és ragaszkodó hűség megannyi megnyilatkozása árad felé az ő áldozatos jóságából nevelődő ifjúság és fenkölt gondolkodását megértő, célkitűzéseit követő s fáradhatatlan munkájában példát látó szerzetes fiai részéről. Mikor távol van, akkor is mindig szeretettel gondol az egri diákokra, s akkor is szüntelen világít nekünk, tanároknak; de ha köztünk van, a diák mosolygása az ő szelíd tekintetének és meleg szívének vetülete, a tanár biztonságérzete meg az ő jövőt bölcsen elrendező gondosságának ajándéka. Máj. 26-án a tapasztaltak örömé-
