Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
4 zeivel, melyek sebeket vágnak a biztos gyógyítás reményében, ritkán tudott élni. Inkább jóságával iparkodott tanítványai szívéhez férkőzni, hogy iránta érzett szeretetből járjanak a helyes úton. A szülők elől sem tudott mindig az osztályozó notesz megostromolhafatlan bástyái mögé visszavonulni. Itt is győzött sok esetben a lágy szeretet, amely nagyon áféreztette vele, hogy bármilyen igazságos és megokolt legyen is az a mérték, mellyel a tanár tanítványainak mér, rideg és hajlííha- tatlan szigorával mindig egy édesanyát szomorít meg. Nem csodálkozhatunk hát, hogy tanítványai hálával és szeretettel vették körül, súlyos betegségét aggódó figyelemmel kísérték, halálát őszinte bánkódással könnyezték, meleg szerefetének emlékét szívükbe zárták. Mint ember, a felebarát és jóbarát fogalmát egynek vette. Ismerte ugyan az emberek hibáit, azt is tudta, hogy a baráti közeledés önérdeket álcázhat, de inkább elszenvedte a csalódást is, semhogy bárkit is elriasszon, kinek lelkét maga felé látta közeledni. Kevés embernek is jutott osztályrészül az övéhez hasonló népszerűség. Elvesztése fölött érzett tájdalmunkat növeli, hogy nem temethettük egri hantok közé! Korai halálán az írás szavaival vigasztalódunk: „Rövid időn vége lévén, sok időt töltött be.“ Másoknak hosszú életen át nem adatik, hogy annyi szeretetet árasszanak, és oly sok barátot szerezhessenek, mint ő, akinek emléke mindig szeretettel fog élni szívünkben. Varga Bánná.
