Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
51 külsőben, mint amit kihagyott. Mások a falak, mások a falakon belül dolgozó lélekmunkások. Mi szerencsések vagyunk, mert ha itt minden megváltozott is körülöttünk, a Gondviselés kedvezéséből tanáraink közül ketten még itt vannak, hogy emlékeztessenek arra az időre, amelynek emléke és szeretefe idehozott Titeket. Én, ha itt állok is, ilyenül nem számítok, mert Veletek együtt én is emlékeztetett vagyok. De ilyenül nem számítanak fiatalabb munkatársaim sem, akik a mi volt tanáraink örökébe léptek. így együtt azonban nagyon sokat számítunk. Mi vagyunk az Alma Mater képviselői: hivatottak és jogosultak a hozzá hű és őt szerető gyermekszívek dobogásának meg- hallására és felfogására. S mi ezt a szívdobogást az Alma Mater örömével, boldogságával és büszkeségével hallottuk meg és fogtuk fel. Örömével, mert neki öröm látni jó gyermekeit, boldogságával, mert boldogság neki hűséges gyermekeit keblére ölelni, büszkeségével, mert neki nemes büszkesége egész emberré nőtt gyermekeivel dicsekedni. Az Alma Maternek ezen vallomása után megint magunkhoz szólok, de ahhoz a másik magunkhoz, amelyet Ti és én együtt alkotunk. Szeretett Kedves Iskolatársaim, mi itt egyformák vagyunk, ha különböző ruhában, különböző élethivatással és különböző sorsban járjuk is az élet útját. Egyformák vagyunk, mert eggyé forrasztott bennünket az Alma Mater szeretefe és szigora, sok-sok ajándéka és, ha rászolgáltunk, büntetése is. S ebben a nagy egységben mi nem tudjuk látni még a hódolatot parancsoló püspöki jelvényeket sem, mert ha látni akarjuk, mindig eltakarja, mindig elfödi szemünk elől viselőjének apostoli alázatossága, lelkének közvetlen egyszerűsége és valamennyiünkénél nagyobb iskolatestvéri szeretefe. S most én mégis róla beszélek magunknak: nem a püspökről, nem az egri főkáptalan nagyprépostjáról, nem a magyar országgyűlés felsőházának tagjáról, hanem az Alma Mater-nek arról a fiáról, aki mindnyájunknak: a nálunk öregebbeknek, nekünk, öregeknek, a nálunk fiatalabbaknak, és nektek is, a legfiafalabbaknak, jóságos atyja, mint ennek az Alma Maternek öléből kinőtt Ciszterci Diákszövetségnek elnöke. Én azt gondolom, hogy az ő sok és nagy tisztségei között ez a legmelegebb, mert ennek csak szeretefgondjai és hálavirágai vannak. Mint az Alma Mater szószólója, hadd fejezzem ki az ő büszke örömét legjobb fiának láttán, s mint magam is öregdiák, hadd fejezzem ki büszke örömünket a mi évfolyamunk atyátadó erején. S végül harmadik szerepemben is, mint ez intézet igazgatója, szólni akarok a mi mostani diákjainkhoz. Kedves Ifjak! Tudom, hogy Ti nagyon örültök ennek a találkozónak. Örültök, mert ma egy félórával később kellett felkelnetek s örültök, mert a két első órára nem kellett készülnötök. Hát tudjátok meg, hogy mi tanárok, akik pedig minden elvesztett percet sajnálni 4*
