Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935

30

kezetes, félre nem érthető üzenet, amellyel az új középiskolai Tantervét és Utasítását a tanárok kezébe adta: „A középiskolai tanárságnak az oktatás-nevelés gyakorlati céljainak megvalósítása érdekében el kell követnie mindent, hogy mind a valláserkölcsös szempont, mind pedig a nemzeti szellem a nevelés és oktatás tekintetében minden vonalon érvényesüljön“ (VKM. 32.400/1936. V. 1. sz. Végrehajtási Utasítás).

Természetes, hogy a középiskolai törvény erre a nagy feladatra a tanártól nemcsak várja a szent célra törő munkakészséget, hanem bizonyos lelkiadottságokat is feltételez nála. Madách mondása: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem“, s Goethe megállapítása: „Egyik ember a másikra csak egyénisége erejével tud hatni“, a tanárt a pedagógiai ismereteknek bármily tudományos és alapos birtokában is a nevelési hivatotfságnak és nevelői képességnek önmagában keresésére és megvizsgálására figyelmezteti. Hivatásának maradéktalan betöltésére nézve nyugodt csak akkor lehet, ha önmagában megtalálja azt a nevelőt, aki Kerschensteiner szerint (Die Seele des Erziehers u. das Problem der Lehrerbildung, 1930.) örök emberi eszmények hordozójaként másokat is időtlen értékek lelki birtoklásához tud juttatni. Ehhez a részben falán szokatlan — gondoljunk a múlt és közelmúlt egyoldalúan intel- lektuális-célú iskolájára 1 —, de egészben nehéz lélekmunkához a tanár részéről igazában csak egyetértő meggyőződésre és teljes készségre van szükség. A teret, ahol, s az eszközöket, amelyekkel a tanár dolgozhat, ugyanaz a miniszter mutatja meg, aki a célt kitűzte: „A középiskola tananyagában úgyszólván alig van tárgy, amelynek keretében a valláserkölcsi és nemzeti szempontok megfelelően érvényesíthetők ne volnának. Még a reális tudományok is módot nyújtanak arra, hogy azok tanításában ez az elv mint vezérfonál húzódjék végig, annál kevésbbé tévesztendő szem elől ez a cél az elsősorban nemzeti és az ezekhez kapcsolódó többi tárgy tanítása folyamán“ (L. fentebbi rend.). S valóban, az I. osztály számára már kiadott Tantervet kísérő magyarázó szövegben minden tárgynál, még a mennyiségfannál és a tornánál is, ki vannak emelve a nemzeti szempontok s a lélekképző és jellemnevelő momentumok. S ha a teljes és rendszeres Tanterv és Utasítás nemcsak a nemzeti szempontot érvényesíti a magát szinte kínáló tanítási anyag nevelőrészeinek megjelölésében, hanem az Istenhez vezető utat is megmutatja eligazító jelzésekkel — s mert ez újabb és járatlanabb út, tehát a jelzőtáblákból többre is lehet szükség — akkor a tanár nevelőmunkája, ha akar célt érni, nemcsak megkönnyebbül, hanem nagyon könnyű lesz. S mert a középiskolának minden intézménye, akár élő (ifjúsági egyesületek), akár holt (könyvtár, iskolai gyűjtemények) intézmények legyenek, valamennyien a nevelés-oktatás összetevő tényezői, a magunk részéről saját gyakorlatunk sikereinek