Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
25 a mozgó tömeggel és a sebesség négyzetével arányosan változik, mégpedig jobban növekszik a sebességgel, mint a tömeg növelésével. Ennek szemléletes alkalmazását látjuk a gyakorlatban a lövedékeknél; ezeknél a kellő energiát nem annyira a tömeg (golyó), mint inkább a kezdősebesség növelésével biztosítják. Az m tömegű testnek nemcsak mozgása miatt van energiája, hanem helyzete miatt is. Ezt az energiát helyzetipotenciális energiának vagy röviden potenciálnak mondjuk. A helyzeti energia is munkaképesség. A mozgási energiát azzal a munkával mérhetjük, amelyet az erők a test mozgásával szemben végeztek; a helyzeti energiát is azzal a munkával mérjük, amelyet más erők a testen elvégezhetnek. A helyzeti energia tehát az a maximális munka, amelyet a külső erő a testen elvégez, ha erre alkalom kínálkozik. A Föld felszínétől h magasságban lévő m tömegű testnek a helyzeti energiáját az a maximális munka határozza meg, amelyet a Föld vonzóereje alkalomadtán a testen el tud végezni. Ez a munka a test súlyának és a Föld felszínéig megtett h útnak a szorzata. Tehát a helyzeti energia (Eh): „ , h \ = mg.h A mozgó testnek mozgása minden pillanatában van mozgási és helyzeti energiája. A mozgási energiát a már elvégzett munka méri, a helyzetit a még elvégzendő. A h magasságból leejtett w tömegű test bármely helyzetében (pl. s út megtétele pillanatában) a mozgási energia: Em = mg.s (lásd a mozgási energiánál!); helyzeti energiája: Eh = mg(h-s) A kétféle energia összege: Em + Eh = mgs + mg (h-s) = mgs + mgh - mgs = mgh A két energia összege tehát egyenlő az egész mozgás folyamán elvégzett munkával. Mivel s a 0 és h között minden értéket felvehet, azért a mozgás bármely pillanatában a mozgási és helyzeti energia összege állandó marad. A mozgás megindulásakor csak helyzeti energia van, a mozgási 0; a sebesség növelésével a helyzeti energia fokozatosan nagyobbodó mozgási energiává alakúi át; a leesés pillanatában elvész a helyzeti energia, teljesen átalakult mozgási energiává. Egyik energia-fajta tehát átalakul másfajta energiává, természetesen úgy, hogy amennyit az egyik veszít, a másik ugyanannyival növekszik, mert összegük állandó marad. Ez a természeti törvény minden vonatkozásban érvényesül, másféle energiák átalakulásánál is. A leeső fest helyzeti energiája a leesés pillanatában teljesen átalakult mozgási energiává, a mozgás megszűnte után a mozgási energia átalakul hang-energiává és hő-energiává; a
