Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
17 súlyává. A test súlya tehát azonos a Földnek a testre ható vonzóerejével ; nyugvó testnél ugyanazt az okot súlynak, mozgónál gravitációs erőnek mondjuk. A súlynak is van egysége; ez 1 gr súly, illetőleg a gyakorlati használatban ennek 1,000-szerese, az 1 kg súly. A súly alapképletéből ugyanis a súly egysége = 1 #r.981 cm sec'1 — 981 gr cm sec 2 = 981 ditij ugyanígy 1 kg súly = 1 kg tömeg. 981 cm sec 2 = 1,000 gr. 981 cm sec'2 = 981,000 din. A képletben nem áll módunkban a gyorsulást szabadon választani (pl. 1 cm sec ), mert ez nem tőlünk függ, ezt a gyorsulást a Föld minden testre rákényszeríti. Az utolsó egyenlőségből leolvasható, hogy 1 kg tömeg 981-szer kisebb, mint 1 kg súly. Mivel a gyakorlati életben a festek súlyát szoktuk mérni, azért tömegük meghatározásánál a súlyértékef el kell osztanunk 981-gyei. így fogalmat alkothatunk arról, mekkora 1 gr tömeg és 1 din erő. 1 gr tömeg a mérlegelésnél használt 1 gr súlynak kb. ezred része; ez ezredrész tömegnek a súlya megfelel 1 din erőnek; 1 din erő tehát kb. 1 milligramm súlyával egyenlő. Valóban nagyon kicsi erői Térjünk vissza a mozgató erő képletéhez! Azt találtuk, hogy az erő: P = ma E képletből nagyon fontos következtetést vonhatunk le. Mivel az erő arányos a gyorsulással, azért ha az erő állandó, a gyorsulásnak is állandónak kell lennie, mert a tömeg minden körülmények között állandó. Az állandó gyorsulással mozgó fest mozgását egyenletesen változó mozgásnak neveztük. Ha az erő csak pillanatig hat, akkor a gyorsulás is csak ilyen rövid ideig tart, az erő megszűnte után a gyorsulás 0-sá válik. Ez viszont annyit jelent, hogy a sebesség mozgás közben nem változik, tehát állandó. Az állandó sebességgel mozgó fest mozgását egyenletes mozgásnak nevezzük. Mindezek eredménye- képen tehát mondhatjuk, hogy a pillanatig ható erő egyenletes mozgást, az állandó erő pedig egyenletesen változó mozgást létesít. Ezért van az, hogy a szabadesés egyenletesen gyorsuló mozgás, mert a gravitáció állandóan mozgatólag hat a leeső testre. A mindennapi tapasztalat a mozgások lefolyásánál nem látszik igazolni az elméletet, sőt úgy tűnik fel, hogy minden esetben ellene szól. A vonat mozgása a nyílt pályán pl. csak úgy lehet egyenletes, ha állandóan működik a gőz feszítő ereje, holott egy bizonyos sebesség elérése után az elmélet szerint a gőz elzárása (a ható erő megszűnte) után ezt a sebességet állandóan meg kellene tartania. Meg is tartaná, hanem működnének állandóan a mozgást akadályozó erők: a súrlódás és a levegő ellenállása. így a sebesség megtartásához szükséges állandó erőműködés nem a sebesség megmaradására fordíttatik, hanem a mozgást gátló erők legyőzésére; mivel ezek állandóan jelen vannak, a mozgató erőnek is állandóan hatnia kell. 2
