Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
51 tünk a Horthy-kollégiumnak a nyújtott lakás- és reszeli díjában és 4 középiskolai tanulót részesítettünk 160 P jutalomban. Mindez a 118 P központi hozzájárulással együtt 1.826 P-f tesz ki. Hogy erre képesek voltunk, hála érte a tagdíjat megfizető öregdiákoknak, Werner Adolf dr. zirci apátúrnak és szeretett elnökünknek, Krisfon Endre segédpüspök úrnak, akik adományukkal pótolták a hiányokat. Mert sokan, nagyon sokan fordultak hozzánk kérő szóval. Megnyugtatásul közöljük, hogy a segélyt kellő körültekintéssel és mindenre kiterjedő mérlegeléssel csak érdemeseknek szokta a választmány osztogatni. Sajnos, még így sem tudtunk valamennyi érdemesnek juttatni. S mert így van a dolog, az a javaslat, hogy „gyűjtsük inkább a pénzt, hogy valami nagyot alkothassunk“, bármily szép gondolatot rejt is magában, legalább is ma nem időszerű. Hát nem nagyobbat és nem jobbat teszünk, ha életet mentünk ; ha éhezőknek ételt adunk és mezíteleneket ruházunk ? Igen, gyűjtsük a pénzt, helyesebben szedjük össze a pénzt kérő szóval tagtársainktól és követelő szóval szedjük vissza azoktól a segélyezettektől, akik már elhelyezkedtek, s akik ha nem is feleslegükből, de a nélkülözhetőből valamelyest visszatéríthetnek. Ez nekik ígért és vállalt kötelességük, nekünk meg, ha ígéretüknek eleget tesznek, könnyebbségünk. Az egykor jótéteményben részesültek így jótevőkké válnak, mert másokat, újakat segítenek oda, ahová ők a maguk erejéből eljutni nem tudtak volna. Egészben örvendetes beszámolónkban ez s még egy más dolog a panaszos. Ez azért, mert eddig alig láttuk jelét a hálaérzet megmozdulásának, ami talán azt a kritikát is kiválthatja, hogy falán mégsem érdemeseknek juttattuk a jót. A másik, amit fel kell panaszolnunk, hogy a tagdíjak vékonyabb érben folynak be, mint aminővé a tagul-állás és az összetartozás lelkesedése dagaszthatná. Ennek oka alig, vagy nagyon kevés esetben lehet az anyagi képtelenség, hiszen 4 P egy esztendőre igazán nem billenthet az életmérlegen. Hogy sok más ilyen 4 P is van ám ? 1 Ilyen, még egy ilyen nincsen, mert ez nem puszta társadalmi adóteher, amely alatt mindnyájan nyögünk, hanem a szeretetnek, hűségnek és hálának kifejező jele. Ne értessünk félre! A mi Szövetségünknek nem a pénzgyüjfés az első célja, hanem a lelki összetartozás ; de hogy a fiatal lelkeket e zülleszfő időben megtarthassuk s a lelki összetartozást a jövőre is biztosítsuk, ezért van szükség a tagdíjakra is. Minden egyéb, ami Szövetségünkben történt, jó volt, szép volt és jövő életünkre reménytkeltő volt. A múlt örömének és a jövő reményének érzésében diáktestvéri szeretettel küldjük meg ezévi beszámolónkat.“ Találkozóra ez évben is főbb évfolyam készül. Most még csak a múlt évben kimaradtak kedves névsorát közölhetjük. 1934. jún. 26-án az 1904 1934. évfolyam (30 évesek) látogatták meg az Alma Matert: Altorjay Sándor dr. ügyvéd (Budapest), Baranyi András plébános (Tiszabő), Bánkövy Kornél esperes-plébános (Raka- maz), Birgmeier Győző hittanár (Budapest), Frank Tivadar városi tanácsnok (Eger), Horánszky Miklós dr. Máv. tanácsos (Budapest), Ka- lovits Alajos dr. zenetanár (Eger), vitéz Litvay Sándor törvényszéki bíró (Budapest). Az ezévi évfolyamok Értesítőnk lezártáig nem értek haza. v
