Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934

36 Szilárd! Sándor, Tárkányi László, Tokai Károly, Ungár Zoltán, Vas János tanulók.

V. osztály. Nap: május 22.; hely: Szarvaskő; résztvevő tanárok: Tóth János dr., Varga Bennó, Peszeszér Aszfrik, Pataki Vidor dr.; előadó tanuló: Tomcsányi Sándor; szavaltak: Farkas András, Gás- párdy Pál, Kiss Kálmán tanulók.

VI. osztály. Nap: május 27.; hely: Szilvásvárad ; résztvevő tanárok: Sántha Olivér dr., Varga Bennó; előadó tanuló: Mikulka Gábor; szavaltak: Kovács Ferenc, Lénárd László, Palatínus István tanulók.

VII. osztály. Nap: május 15.; hely: Bélapátfalva (Vincerét); résztvevő tanárok: Palos Bernardin dr., Varga Bennó; előadó tanuló: Szilágyi József; szavaltak: Tárnoky Tibor, Tóth Antal tanulók.

E kirándulásokon kívül azt a programmof is megvalósítottuk, amelyet a tanári testület az első módszeres értekezletén az egyes osztályoknak 1—2 óra tartamban erre az évre is előírt. Ezek a kirándulások a város műemlékeihez, történeti vagy művészeti szempontból figyelemreméltó templomaiba s a kincsekben gazdag Líceumba vezettek, illetőleg ipartelepek megtekintését és a városon kívül a határban földrajzi, geológiai megfigyeléseket céloztak vagy bogár- és növény- gyűjtésre adtak alkalmat.

7. Vallás-erkölcsi és hazafias nevelés. A nemzet korszerű szükségérzetéből fakadtnak mondhatjuk azt a mind sűrűbben hallható óhajt, hogy „az iskola ne csak tanítson, de neveljen is.“ Az új középiskolai törvénynek mind a szakértekezleten, mind az ország- gyűlésen szíves fogadtatása is részben legalább nyilván azzal magyarázható, hogy a törvényjavaslatnak már a körvonalaiból is az az új magyar középiskola látszott kibontakozni, amelyben a nevelői feladatok és eljárások biztos alapot és határozott irányt nyernek. Az iskola ugyanis sohasem szűkölködött nevelési ideák nélkül és nem is feledkezett meg nevelői kötelességéről, ha az intellektualisztikusan színezett szellemi áramlatok hatása alatt olykor-olykor túlhangsúlyozta is a maga oktató hivatását, és ha ekkor elhalványult is benne nevelői feladatának tudata. A baj és hiány inkább abban volt, hogy világnézeti differenciák bizonytalankodtak a biztos alap és a határozott irány körül, s ezek a nevelést egyenesen világnézeti problémává dagasztották, s mert lényegének, az erkölcsnek, eredetére nézve nagyon ellentétes volt a felfogás, a világnézeti harcban ez nem annyira tisztult és igazulf, mint inkább zűrzavarossá vált. Újra a történelem és az élet lett a tanítómester. Annak tanulságai, ebben a politikai és szociális viszonyok fejlődése, a családi élet szentföldjének megrendülése, továbbá annak felismerése, hogy az értelem kiművelése önmagában nem jelent az emberi társadalom számára abszolút értéket, ma