Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
20 Szenteljünk néhány percet személy szerint is azoknak a jeles rendfagoknak és tanároknak, akiknek mi ismereteinket és nevelésünket köszönhetjük. Egykori tanáraink közül tudomásom szerint csak hárman élnek: Richter Mátyás, Küzdi Aurél és Czapáry László. Közülök őszinte örömünkre körünkben üdvözölhetjük Richter Mátyás tanár urat, friss testi és szellemi erőben és egészségben. A halottakhoz fájdalmas emlékezetünk száll; ő, az élő, fogadja főiünk a többi elköltözötteket is illető mélységes hálánk és köszönetünk kifejezését azért a lelkiismeretes, sok munkáért, vesződségért és szerető gondosságért, amellyel a mi életünk útját egyengették és lehetővé tették, hogy az életben megálljuk a helyünket. Adjon az Isten neki, Küzdi és Czapáry tanár uraknak hosszú életet, hogy sokáig érezzék a belőlünk kiáradó hálát és szeretetet. Könnyes szemmel emlékezünk meg az örökkévalóságba költözőitekről. Lelki szemeink előtt megjelenik régi igazgatónknak, Szvo- rényi Józsefnek bölcs tekintete, jóságos arca. Mintha most is magam előtt látnám. Majdnem pontosan 42 évvel ezelőtt ebben a teremben, mint végzett hatodikos diák, az ő áldott kezéből vettem át azt a 6 darab körmöd arany jutalmat, amelyre életem sok kitüntése között ma is a legbüszkébb vagyok. Utána másfél évig Kassuba Domokos volt az igazgatónk; szigorú, de igazságos, aranyszívű ember. Ő búcsúztatott bennünket, mint végzett diákokat; az életet ismerő bölcs pedagógusnak szavai és tanácsai mély nyomokat hagytak lelkűnkben. Tízéves érettségi találkozónkon, 1904-ben, még ő üdvözölt bennünket, mikor igazgatói szobájában felkerestük. Már nyugalomban, Szenfgofí- hárdon élte csendes életét, amikor 1925-ben Ausztriába történt kiutazásom alkalmával a szentgotthárdi monostorban meglátogattam. Annyi idő után rögtön megismert és a legnagyobb örömmel és előzékenységgel kalauzolt és mutatott meg mindent, házat, kertet, egyebet, ami az ő nyugalmas életének csendes keretéből érdekelhetett. Utoljára a budai ciszterci gimnázium új épületének felavatásán láttam. Az öregség és fáradtság jelei már akkor nagyon észrevehetők voltak rajta. Nemsokára azután ő is iífhagyotf bennünket. Most csak emlékének adózhatunk azzal a szeretettel és hálával, amely a lelkünket eltölti. Hasonló érzelmekkel emlékezünk meg utolsó osztályfőnökünkről, Káposzfássy Juszíiniánról, aki három éven át vezetett és négy éven át tanított bennünket a klasszikus nyelvekre. A ő mély tudást, életből- cseségef eláruló komoly arca mindnyájunk komoly emlékezetében él. Mosolyra ritkán nyíló ajka, általában komoly benyomást tevő külső habitusa melegen érző szívet takart, amely tele volt tanítványai iránt tanúsított szeretettel és gondossággal. Megható volt az a ragaszkodás és meleg barátság, amely őt a néhány évvel idősebb Kassuba Domokossal összekötötte. Naponkint együtt lehetett őket látni, amint a
