Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
14 tania magának, szülőkhöz és testvérekhez új viszonyba kell lépnie. És ez nehéz, igen nehéz feladat! Ennek a feladatnak a sikeres megoldásában a szülők kötelessége segítségére lenni gyermekeiknek azáltal, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott és zavartalan családi otthont biztosítanak nekik. A modern gyermek túlságosan kisodródott a családból. Ma az iskola nemcsak a legszorosabb értelemben vett tanítási idő alatt foglalkozik növendékével, hanem különböző egyesületeivel valóságos diák-társadalmat jelent, ahol a gyermek megtalálja azokat a működési, szereplési, néha még szórakozási lehetőségeket is, amelyeket keres. Ezen felül a sok különóra, esetleg insfruálás, mind kiszakítják a gyermeket az otthonból. A megnehezült viszonyok folytán meg igen sokszor a család maga is széttöredezik, mert az édesapán kívül az anya és az idősebb testvérek is kenyérkereső foglalkozást űznek az otthonon kívül. Mindezek ellenére a legerősebb ráhatást a szülői otthon jelenti a gyermekre. Lényeges különbség az, hogy erkölcsileg milyen környezetben nő fel a gyermek. Az ifjú ember szeme, különösen a serdülés éveiben, — már csak hangsúlyozottabban kritikus beállítottságánál fogva is, — élesen veszi észre, van-e különbség a között, amit környezete elméletileg vall és követel, és a között, amit tényleg tesz és követ. Hogy másoktól követeljük azt, amit magunk nem követünk, mélységes hiánya a becsületességnek, — s a gyermek lelkében megrendíti a hitet a felnőttekben, így könnyen támad fel az erkölcsi szkepszis és bizalmatlanság az etikai értékrenddel és a társadalommal szemben. Az iskola soha sem tudja kiegyensúlyozni a családi otthon sekélyes nívótlanságáf. Az a kettős morál, mely a gyerekszobát vallásosnak, tisztának és becsületesnek szeretné látni, önmagát azonban függetleníti az eszményi élet kötelezettsége alól, a családban uralkodó békétlenség, a szeretet és megértés hiánya a szülők között, a szórakozások módjának sekélyes volta, a meggondolatlanul nyilvánított vélemények és kritikák, az apa könyvtárának ponyva-darabjai, az anya könnyelmű társaságbeli élete, — elsősorban mind nem azért veszedelmesek, mert olyan kísértésekkel, problémákkal és kérdőjelekkel nyugtalanítják a gyermek lelkét, melyekkel ki nem forrott lelkivilága még elkészülni nem tud, hanem azért, mert megrendítik, igen sokszor semmivé teszik a gyermek hitét abban, hogy az ő szülei a legjobb, a legtökéletesebb emberek. S emberileg nagyobb tragédiát, végzetesebb összeomlást elképzelni sem lehet, mint csalódni az édesanyában és kiábrándulni az édesapából! Fentebb említettük, hogy nehéz feladat a gyermek számára kialakítania a helyes viszonyt családjával szemben és elfoglalnia a maga megfelelő helyét a családban. Nehéz azért is, mert az évek folyamán megváltozik a gyermek viszonya szüleihez! Ez a viszony egy súlyos problémát rejt magában, melyet a világháború utáni években meg
